10. fejezet
A szállás
Ilona az úton végig oktatta Julkát, hogyan viselkedjen, mit mondjon a főbérlőnek. Julka gépiesen mondta az igeneket, de már olyan fáradt volt, hogy alig bírta tartani magát. Pedig hol van még, hogy lefekhet! Ilona kikötötte, hogy a szobába be se léphet, amíg meg nem fürdött.
– Te, lehet, hogy nem érzed, de – már meg ne sértődj! – szörnyű szagod van!
Julka kénytelen volt hát beletörődni, hogy előbb még kiáztatja magát. Míg ő fürdött, Ilona bekopogott a főbérlőhöz, azt remélve, hogy alszik már az öregasszony, de az rögtön kiszólt, hogy szabad. Ilona előadta a kérését, hogy ma éjszakára – felelősséget vállalva érte! – befogadná egy ismerősét, ha Nelli néni nem bánja s már farolt volna kifelé, de az idős hölgy rászólt, hogy üljön le s mindenfélét kérdezett Julkáról. Ilona őszintén elmondott mindent, akkor a néni Julka terveiről faggatta, mit mondhatott volna, ha nem talál szállást, elmegy éjszakai utcaseprőnek.
– És akkor hol lesz szállása?
– Sehol, de nappal elalhat a pályaudvaron is, akkor nem zavarják el.
Az öreg hölgy összerázkódott.
– Nem jól van ez így!
S előadta, amit sebtében kigondolt, hogy szerinte mi lenne jó. Ha Ilona is beleegyezik, és ha Julka tud fizetni, maradhat itt, majd váltják egymást az ágyban, ha úgyse egyszerre dolgoznak. Csak ezt a megoldást tudja felajánlani, mert ebbe a pici zugba még egy ágy nem fér be. Persze kevesebbet fizetnének, mint a mostani bér, így végül mindenki jól járna, hát mit gondol erről Ilona? Ő lelkesedett, ez mindenkinek jó lesz, legalábbis ideiglenesen, mert meg kell hagyni, hogy az élet mondja ki a végső szót. Az fel sem merült bennük, hogy esetleg Julkának lenne ellenvetése. Félig aludt már, amikor kikászálódott a kádból s Ilona fogadta a jó hírrel, ott maradhat albérlőnek. Ezzel a gondolattal aludt el, de másnap reggel mégse tudta, nem álmodta–e az egészet.
A készülődés
Vanda egyenesen a fürdőszobába sietett, megnyitotta a csapokat, egy maréknyi fürdősót szórt a kádba, bekapcsolta a magnetofont és a lágy, keleties muzsika mellett lassan vetkőzni kezdett. Élvezettel nyújtózott el a kellemes illatú vízben, megpaskolta az arcát, a testét gyengéden átdörzsölte egy tengeri szivaccsal, aztán lehunyta a szemét. Megpróbálta elképzelni, hogy egy tengerparti medencében ringatózik, a közelben pálmafák hajladoznak, és az óceán felől sós illatot hoz a szél.
Hamarosan jön egy délceg férfi, tálcán különleges, trópusi gyümölcsökkel gazdagított koktélt nyújt át neki. A finoman metszett üvegen vékony pára képződik a hűs italtól, ő megfogja a karcsú poharat, félretolja a színes kis papírernyőt és belekortyol. Mennyei! Már ettől az egy kortytól is bizsergés járja át, ellankad, lehunyt szemhéján rózsaszínben dereng át a napsugár.
A tenger hullámaiból kis delfinek emelkednek ki, és mintha a szinkrontáncosok lennének, fergeteges táncba kezdenek. Távolabb egy hajó tűnik fel és éppen erre tart, majd a medence egyre tágul, végül egybefolyik a hatalmas óceánnal. A hajó horgonyt vet, a korlátnál hófehér ruhás matrózok, mind széles mosollyal integet neki. Majd néhányan áthajolnak a korláton, felnyalábolják őt és felemelik. Szinte repítik, fel, egészen magasra, aztán kicsúszik a kezükből és zuhan, zuhan, bele a hideg vízbe.
Borzongva rázkódott össze; úristen, elaludt fürdés közben! Tekintete az órára vetődött, fél tizenegy múlt. Kapkodva törülközött, pedig már teljesen felesleges volt, a mai randinak már lőttek.
– Sajnálom, most ébredtem fel – a kádban! Még szerencse, hogy nem fulladtam bele! Köszönöm, hogy ilyen megértő! Igen, akkor holnap, ígérem, pontos leszek!
Az asszony töltött magának egy pohárka italt és fáradtan leereszkedett egy fotelba. Bekapcsolta a tv–t, nézte a képeket, de nem értett az egészből semmit.
folyt. köv.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:01 :: Józsa Mara
