Magyar Csaba : Virtuális Emléktár

Ha megtelnek a temet?k…

Kovácsné örült, hogy végzett a vasalással, bár a kedvenc sorozatát mindenképpen megnézte volna. Ezt a szappanoperát különösen szerette, a f?h?sn? és a saját sorsában párhuzamot vélt felfedezni, másrészt az egyszer? történetet akkor is követni tudta, ha egy-egy részr?l esetleg lemaradt. Férje már korábban leült a híradó elé, közben bekapott valamit. Az asszony még kivitte a tálcát, aztán maga is letelepedett. Estére már nem sok ereje maradt, fél óra alatt rendszerint elaludt ültében.

 Sokat bosszankodott a filmet megszakító reklámokon, most azonban az egyik egy furcsa, új szolgáltatást hirdetett, ami felkeltette az érdekl?dését. Kovácsné nem tudta, hogy hat milliárd ember él a világon és az is meglepte, hogy lassan megtelnek a temet?k, hely hiányában pedig egyre nehezebb újakat nyitni. A hirdet? egy a kornak sokkal jobban megfelel? megoldással állt el?, a virtuális emléktárral. Pénztárcája nagyságától függ?en bárki még életében elkészítheti vagy elkészíttetheti saját emléklapját, melyet aztán az emléktárban meg?riznek, az ígéret szerint akár az örökkévalóságnak. Mindezt ráadásul a hagyományos temetésnél sokkal olcsóbban. A testet ugyan megsemmisítik, de a szellem megmarad. Kovácsné elgondolkodott. Elmúlt ötven éves, férje közel a hatvanhoz, nem túl jó állapotban. Képzeletében végigpergetve élete f?bb eseményeit arra a következtetésre jutott, hogy nem sokat kockáztat, ha akciós áron el?re befizet egy családi emléklapra. Szinte biztosra vette, hogy nem maradna el semmilyen lényeges információ, hiszen már az unokákról is kénytelenek voltak lemondani, mióta kiderült, hogy egyetlen lányuk medd?.

Amikor néhány nappal kés?bb ismét látta a hirdetést, Kovácsné végleges elhatározásra jutott. Munkahelyén az ebédszünetben beütötte a reklámban megadott számot; kellemes bariton fogadta a hívást.

– Virtuális Emléktár. Mit parancsol?

– A televízióban láttam a hirdetésüket. Az emléklap iránt érdekl?döm. Pontosan mit jelent ez és mennyibe kerül?

– Miel?tt válaszolnék, engedje meg, hogy röviden bemutassam intézményünket. A legnagyobb kegyeleti profilú nemzetközi internetes vállalkozás itteni képviselete vagyunk. Célunk, hogy évszázadokra emléket állítsunk mind a jelen, mind pedig a jöv? generációinak. Nálunk együtt tárolható emléklapja akár az ük-ükunokáiéval is, ha ?k is így akarják majd. Ami pedig az árainkat illeti, igényesebbeknek, akik valóban az örökkévalóságot célozzák meg, félmillió forintért korlátlan tárterületet biztosítunk határozatlan ideig. Újabb félmillióért hivatásos életrajzíróink elkészítik a kedves ügyfél memoárját is.

– Én sajnos nem lehetek ennyire igényes. A legolcsóbb megoldás érdekel.

– ?szintén sajnálom, hogy Magának az öröklét nem ér ennyit. A legkisebb költséggel járó akciós ajánlatunk a negyvezer forintos egyszer? emléklap: egy fényképet, ezer karaktert és egy vezérgondolatot foglal magában.

– Kérem, én nem tudom, hogy ezer karakter mit jelent.

– Asszonyom, ez körülbelül hat sms hossza, vagy nagyjából tíz sor.

– Nem valami sok egy egész élet összefoglalására.

– Még mindig jóval több, mint két évszám egy sírkövön, ráadásul olcsóbb is.

– Ez igaz. És mennyi ideig ?rzik meg az emléklapot?

– Negyvenezerért 200 évet garantálunk.

– Értem. Azért mégiscsak kevésnek tartom az ezer karaktert.

– Az egyszer? emléklapot megrendel? ügyfeleink közül jónéhányan elhagyják a szövegb?l a magánhangzókat. Nagyjából így is érthet? marad, másrészt ezáltal terjedelmesebb szöveg írható. Esetleg gondolkodhat azon is, hogy kisebb vagy fekete-fehér fényképet csatol, továbbit tárhelyet felszabadítva.

– A fénykép min?sége nagyon fontos. Mindenesetre köszönöm a tájékoztatást, ismét jelentkezem majd.

– Örülök, hogy a segítségére lehettem – fejezte be a beszélgetést a bariton.

Kovácsné elégedetten tette le a telefont, úgy érezte, hogy hosszútávú megoldást talált egy sokaknak fejtörést és jelent?s anyagi áldozatvállalást okozó problémára. A következ? hetekben estéit emléklapja megtervezésével töltötte. Fényképalbumokat böngészett, számbavette, fontossági sorrendbe állította és megsz?rte élete jelent?sebb eseményeit, majd mindezt megpróbált ezer karakterbe belegyúrni. A baritonhangú ügyfélszolgálatis tanácsát követve a magánhangzókat is kihagyta, ám az így kapott szöveg nevetségesnek, mitöbb szánalmasnak t?nt. Végül úgy döntött, hogy bár több mint húsz éve együtt élnek, házasságáról és férjér?l csupán tényszer?en, mindössze egy mondatban emlékezik meg, mivel unalmassá vált  mindkett?. Belevette viszont kedvenc sorozatát, amelyben az utóbbi id?ben a legtöbb örömét lelte. Egy hónappal a telefonbeszélgetés után elkészült a végleges változattal és a megfelel? fényképet is sikerült kiválasztania.

Élete vezérgondolatát kellett még megfogalmaznia, azt a legjellemz?bb és legfontosabb gondolatot, mely megkülönbözteti majd az emléktár sokmillió többi lapján tárolt életlenyomattól, a gondolatot, melyet szeretne maga után hagyni. Kovácsné heteken át töprengett és kísérletezett miel?tt végleg feladta.

 

Legutóbbi módosítás: 2007.05.10. @ 04:10 :: Magyar Csaba
Szerző Magyar Csaba 174 Írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.