Bodor Pál (Diurnus) : Fancsali sorok

 

Durván: ha választani kell a képerny?n egy igazán szép koitusz és egy esszé között a lírai szolipszizmusról, természetesen én is az els?t választom. Nem, mintha tanulhatnék bel?le. Biciklizni még tudok, de nem versenyzem.

Magyarán: értem én, hogy Puskás a millióknak, tehát a politikának és a médiának is fontosabb Bartóknál. Nem táncolhatja körül olyan meztelenül a Csodálatos mandarint a balett díva, hogy a jegypénztárnál úgy verekedjenek, mint (hajdan) egy jó focimeccsért. Nem szeretném, ha népszavazás döntene: az Operaházat vagy a vízipólót támogassa-e az állam.

Azon mulatok keser?en, hogy már csak a középosztálynak van politikai pártja. (Vannak politikai pártjai.) De középosztályon nem Márai vagy Szép Ern? olvasóit értik ma, hanem a fizetési osztályt vagy a gépkocsi rangját. Ám tévedés ne legyen: nem haragszom a sznobokra, és nem irigylem a hercegeket és pénz primadonnáit. Csak néha ?k is szolipszizmusba esnek: azt hiszik, csak ?k vannak a világon. Vagy legalábbis: csak ?k a fontosak.

Mi lesz, ha a kultúrára és a Tiszára még kevesebb pénz jut? Lesz er?s középosztály? Vagy éppenséggel: er?s munkásmozgalom? Mi lesz, ha már csak a m?gy?jt?k vesznek festményeket? Tegnap valaki kiszámította, hogy Magyarországon nagyjából évi nyolcezer képz?m?vészeti munka készül el, és maximum háromszázat vesznek meg. (Lehet, hogy olyan rosszul számolt, mint én, amikor negyvenmillió órára becsültem leélt életem id?tartamát. Ma csak 674 520 óra jött ki).

Ami pedig a szolipszizmust illeti, tessék megnézni a lexikonban a Berkeley püspökr?l szóló szócikket. Vulgarizálva: az ember néha azt hiszi, csak ? maga létezik, az egész világot maga köré csak kitalálta. Rémes: akkor én találtam ki a fehérvér?ségben haldokló kisgyerekeket, a meger?szakolt lányt fölgyújtó kamaszt, a MÁV összes koszos vidéki állomását – én felelek minden rosszért a világon. De én találtam ki azt az orchidea-sorozatot is, amelyet Horváth István filmoperat?r küldött nekem tegnap Vancouverb?l.

Beleélem magam, és rájövök, hogy Isten sem unatkozik soha, de remélem, néha borzong a gyönyör?ségt?l, és néha didereg az undortól. Nagyon nehéz lehet Istennek lenni. Én bele?rülnék a felel?sségbe.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:54 :: Bodor Pál (Diurnus)