Avi Ben Giora. : Imola 22.

Nyomtatás

22.

Nem sietett, ám korábban ért Kéthelyre, mint a munkásokat szállító nagy teherautó. Imola a kertben sütkérezett, látszólag teljes nyugalomban. Alig akart felállni a kissé hibás kerti székből. A kis hibája csak annyi volt ennek az alkalmatosságnak, hogy hiányzott a negyedik lába. Ezt egy tégla pótolta. Ha a Nap bújkált a lombok közt, akkor a szék áthelyezése kissé nehézkesen ment.

— Hogyhogy te már itt vagy? — fogadta Marikát. — Anya még nincs itthon.

— Amint végeztem a kórházban, indultam is hazafelé. Márián beugrottam pár pillanatra Panni nénihez is.

— Mesélj, mit intéztél magadnak. Nekem is vannak híreim.

— Jók vagy rosszak?

— Ez is, az is, de kezdd el te a beszámolót.

Marika elmesélte a nap eseményeit, és még azt sem hagyta ki, amit az őt kalauzoló nővér mesélt Igorról.

— Akkor holnaptól már nem leszel itt? Nem lesz senki Vicán kívül, akivel meg tudnám osztani a gondjaimat?

— Nem a világ végére megyek. Ha minden igaz, akkor elég sokáig leszek Keszthelyen. Ott kaptam szállást, és az oktatások nagy része a kórházban lesz. Vasárnap pedig, ha nem osztanak be szolgálatra, akkor ide tudok jönni. Sőt! Ha szombaton korán ér végett az oktatás, már szombat este itt lehetek ismét. Amit Igorról mesélt az a nő, nem vagyok benne biztos, nem igaz-e. Saját bőrünkön tapasztaltuk, mire képesek az orosz katonák. Nagy szerencsénk volt, hogy nem estünk áldozatul nekik. Szinte hetente hallani, hogy a fiatal lányokkal hogyan erőszakoskodnak. Még a középkorúakat sem kímélik. Sok olyan szerencsétlen van, akik teherbe is estek, de szégyellik, inkább nem szólnak, megszülik a gyereket is inkább, csak ne érje valami további sérelem őket. A család meg kénytelen beletörődni, hogy noha ők nem akartak még egy éhes szájat, ismét eggyel többen lettek. Volt olyan eset, hogy a feljelentőt rágalmazásért, és hogy ne tudjon többet beszélni, letartóztatták. Igor, mivel a felsőbb vezetésben van, nem lő minden nőre. Talán kiválogatja magának azokat, akikhez kedve van.

— Ugyan már, Mari! Én nem hinnék ezeknek a nőknek. Ha Igor olyan, mint a többi, miért nem molesztálta anyámat? Még elég szemrevaló, noha három gyereket szült. Elkelne még a halpiacon. Miért nem kezdett ki sem velem, sem veled? Túl fiatalok vagyunk neki? Ezek nem igazán nézik azt, hogy hány éves az áldozatuk. Ha már látnak egy kis dudorodást egy fiatal lány mellén, azonnal megkívánják. És ha tehetik, meg is erőszakolják. Igor nincs ezek közt. Láthattunk pár esetet, amikor ő avatkozott közbe.

— Majd kiderül. Ha voltak vagy vannak ügyei, előbb utóbb napfényre kerülnek. Ne beszéljünk erről többet. Teljesen elment a kedvem, hogy odamenjek tanulni, és ha valami történne velem, senkire sem számíthatok.

— Mit mondott neked Igor? Jelentsd, ha valaki molesztál. Ha nem neki, hát annak, aki helyettesíti.

— Sokra fogok menni vele. Nem akarok úgy járni, mint az, akiről most meséltem neked, hogy azért mert beszélt, lecsukták. Ki tudja, mit műveltek vele a továbbiakban. Nagyon zűrös a helyzet. Képzeld el, ez is egy „pletyka”, hogy volt nyilasokat bevettek a pártba.

— Ezt nem hiszem! Túlzás, amiket terjesztenek egyesek. Minden háborús bűnös, akiről bizonyíték van, elnyeri a büntetését.

— Nagyon naiv vagy te, Imola. De mesélj magadról.

— Beszéltem a templomban Muzsnai atyával. Mondtam neki, hogy szeretnék egy óvodához helyet kapni a plébánián. Sok olyan anya van, akik azért nem dolgozhatnak, mert nincs ahol vigyáznának a kicsikre. Iskola már van, de az is milyen? Egy vagy két tanár jut hatvan, vagy még több gyerekre. A régi iskolaépület is romban áll. Támogatja az ötletemet, és megígérte, ha Márián jár, megemlíti az ottani vezetőségnek.

— Amíg Igornak lesz szava, addig intézkedjen. Ki tudja milyen ember lesz az utódja. Mert sajnos kezdem látni, hogy rövidesen áthelyezik máshova. Túl sok ellenséget gyűjtött be magának, és nem nyugszanak, amíg ki nem törik a nyakát. Ezt ő is éppen úgy tudja, ahogy mi. Ezért nem hiszem ennek a nőnek, amit róla mondott. Ki tudja, nem kérte e meg valami nagy kutya azt a nőszemélyt, hogyha Igor ellen vizsgálatot kezdeményeznének, akkor valljon ellene. Manapság némi kiváltságért vagy élelemért sokan bármire hajlandóak.

Közben hazaérkezett Borbála is. Marika kénytelen volt elismételni neki is a történteket.

— És mi van Péterrel? Gondolom, kihasználtad az alkalmat és bementél hozzá, ha már ott voltál.

— Persze! Aljósa segített, hogy meglátogathassam, de tényleg csak pár percem volt, mert Igor bármely pillanatban befuthatott a megbeszélt helyre. Jól van, és alig várja, hogy kiengedjék és hazajöhessen. Semmiféle szanatóriumról nem akar hallani. Ő már egészségesnek érzi magát, ne akarják valami másik kórházba áttenni. Mondtam neki, hogy nemsokára naponta tudunk majd találkozni, mert itt fogok tanulni, de ez sem vigasztalta meg. Szeretne már újra itthon lenni, mert, ahogy mondta, így semmi hasznosat nem tud tenni.

— Nem is tudom, mi lenne jobb. Akkor te holnaptól már nem is leszel velünk? — kérdezte Borbála.

— Holnap reggel jelentkezek a nővérszálláson, ahol már kaptam szobát. Mondtam Imolának, ha majd a beosztás engedi, hazalátogatok, ahogy tudok. Panni nénihez is beugrottam. Azt üzeni, amint megkapja a kiscsirkéket, máris ad belőlük nekünk is. Különben meg azt halottam, hogy földet fognak osztani.

— Mit fognak osztani? — fogta kérdőre Borbála.

— Márián találkoztam emberekkel, akik házról házra jártak, hogy aki szeretne kapni megművelésre váró földet, az jelentkezzen valami irodában.

— Mi lesz az ára? És kinek lesz pénze vásárolni? Gondolod, hogy majd csak úgy ingyen „árendába” fogják osztani? És ha a sok régi földtulajdonos visszajön? Ámbár ki tudja? Most a kommunisták vannak hatalmon, és maguk mögött tudhatják az oroszokat. Nem úgy néz ki, hogy egycsapásra jó élet lesz itt. 

— Én úgy hallottam, a birtokosoktól egyszerűen elveszik a földeket a kommunisták, és nem eladják, vagy bérbe adják, hanem kiosztják a földnélkülieknek.