Tengeren a kórus dalol,
basszus jön a habok alól,
a mélységből szól a bálna.
Hogyha föntről kiabálna,
megrepedne minden hártya.
Így a fület alig bántja.
Akkor hangzik jól a kardal,
ha a búgó alt a kardhal!
Kivívta e helyt magának.
Legyen övé, vigye bánat!
Fontos poszton ott a tonhal,
Ilyen csodás baritonnal!
Az igéző dalú rája.
Ragyogó az aurája,
azt se bánja, ha vihar van.
Mezzoszoprán ő a karban.
Azt mondja, nincs tüske benne.
Jó lenne – ha igaz lenne…
Úgy okozna nagy kínt a dal,
Ha nem lenne a tintahal!
A tintája fontos elem,
Látszik minden kottafejen,
s hangja nem egy nagy bravúr, hát
lapozza a partitúrát!
Izgató a vizes póló…
Benne szirén, ő a szóló!
Egy a vége a száz szónak,
felé indul minden csónak,
s örömére a sok halnak,
a hajósok belehalnak!
