Kár-kár, kár-kár, harsan fel
a dermesztő szózat,
ha érkezik a reggel,
s felriaszt alvókat.
Úgy illan el az álom,
csak borzongás marad,
nyugtom soká találom,
míg nézem a falat.
Panel-liget közepén
kornyadozó fára
költözik be az a vén
varjú éjszakára.
Rekedt hangja messze száll,
míg ébred a város,
magányával harcban áll
az öreg dolmányos.
Visszhangzó károgása
felelet a mára,
hogy a világ meglássa,
mint jut a sorsára.
Legutóbbi módosítás: 2014.08.20. @ 00:23 :: Szepesi Zsuzsanna
