Pici leszek
és majd hozzáolvadok
a falakhoz,
mint egyszerű fények játéka
árnyékként feszül az aszfaltra
az az állítólag huszonegy grammnyi őrület,
egyre kevésbé fér el bennem.
S ha már olyan leszek,
amilyennek lennem kéne,
a megfelelési vágytól
összemegyek a felére,
így fogy el lassan az ember,
aki jajgatni nem mer,
s a nyomások súlya alatt töpörödik,
majd meg szakad.
S bár végre,
feladta a lélek,
a test még szalad,
szeretném, haszeretnének
ballábas haláltáncot lejt.
Legutóbbi módosítás: 2014.03.06. @ 19:48 :: Tóth Zita Emese
