Egy utolsó lélegzet
lehetne, ahogy
– nem lehet.
Üt az óra csendben,
halad az idő
– felettem.
Őszi eső kopog,
levél hullik
– múlik…
Szél szalad,
emléket keres
– kerget…
Itt-ott megáll,
hiába vár, nincs
– üzenet…
Egy utolsó lélegzet,
már semmit sem
– tehet…
Legutóbbi módosítás: 2013.11.07. @ 18:38 :: Sonkoly Éva