Az első szárnycsapások. Mindig azok a legnehezebbek.
Erőtlen, gyönge, kínkeserves mozdulatok, amikor a madár nagy erőfeszítésében oly vadul verdes végtagjaival, hogy elhullajtja tollait. Talán nem is sikerül felrepülni. Talán meg kell pihennie a szikla szélén egy kicsit. De aztán kibontja szárnyait, és büszkén repül majd az égen. Mert a repülés, az maga a csoda.
