Böröczki Mihály - Mityka : A csalamádé

Nyomtatás

A sűrűn vetett kukoricaszálak

nekifeszülődtek a napsugárnak,

az húzta-bízta zsengésre a zöldet,

míg kis darabon íze lett a földnek,

majd térd fölé nőtt, s harmatozni látták,

jó idejében rendre lekaszálták,

a szántás-vetést így követte napszám,

az igásbér, a harsant zöldtakarmány,

s beigazult a rend folyamatába

a nélkülözhetetlen marhatrágya,

s az ösztön, meg a testet öltött álom

így pördölt-fordult körül a világon,

a gazdák régtől értették a módját,

a többet gonddal későbbre silózták,

s a hogyanra se vesztegettek sok szót,

nem irományból lestek vetésforgót,

a világ csak ment, nem volt benne restség,

de kerekebb volt, mint a földkerekség.