Patak lenne az én könnyem,
Ha te elhagynál, ím éngem,
Lassan, lassan csurdogálna,
Fájdalmas dal csobogása.
Kőtől-kőig csurdogálna,
Jaj, fájó dal csobogása.
Ahogy lépted távolodna,
Szívvirágom elhervadna,
Szél tépné le szirmaimat,
Meggyalázná illatomat.
Fától-fáig szirmaimat,
Jaj, gyalázná illatomat.
Ablakaim béfalaznám,
Ajtóm kulcsát mélyre ásnám,
Hiába kopogna bárki,
Soha többé nem nyitnám ki.
Háztól-házig hívna bárki,
Jaj, én többé nem nyitnám ki.
Lennék körötted hűs patak,
Virág, kérve oltalmadat,
Házad, ki mindig haza vár,
Friss kenyérrel asztalánál.
Szívtől-szívig ki hazavár,
Újkenyérrel asztalánál.
Legutóbbi módosítás: 2013.06.30. @ 20:22 :: Thököly Vajk