Thököly Vajk : Patak lenne az én könnyem

 

 

Patak lenne az én könnyem,

Ha te elhagynál, ím éngem,

Lassan, lassan csurdogálna,

Fájdalmas dal csobogása.

 

Kőtől-kőig csurdogálna,

Jaj, fájó dal csobogása.

 

Ahogy lépted távolodna,

Szívvirágom elhervadna,

Szél tépné le szirmaimat,

Meggyalázná illatomat.

 

Fától-fáig szirmaimat,

Jaj, gyalázná illatomat.

 

Ablakaim béfalaznám,

Ajtóm kulcsát mélyre ásnám,

Hiába kopogna bárki,

Soha többé nem nyitnám ki.

 

Háztól-házig hívna bárki,

Jaj, én többé nem nyitnám ki.

 

Lennék körötted hűs patak,

Virág, kérve oltalmadat,

Házad, ki mindig haza vár,

Friss kenyérrel asztalánál.

 

Szívtől-szívig ki hazavár,

Újkenyérrel asztalánál.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk