„Csak pozitív hősöket jelenített meg a balett-színpadon. Még a legszebb francia romantikus balett: a „Giselle” csapodár Albert grófját is ide sorolhatom, hisz a balett dramaturgiája – a szerelmes Giselle szemszögéből – a hűtlen grófot tökéletesnek látja és fel is menti. Számára megadatott, hogy szerepei segítségével kivételes személyiségeket és általuk kivételes emberi tulajdonságokat jelenítsen meg: az isteni magasabbrendőséget (mint Apollo – a Balanchine-balett címszerepében), a férfias bátorságot és önfeláldozást (mint a „Spartacus” címszerepében), az uralkodó határozottságát (például Crassus-ét a „Spartacus”-ban), a kitartást (mint a Királyfi „A fából faragott királyfi”-ban), a nemes eleganciát (mint Desiré herceg a „Csipkerózsika”-ban, Diótörő herceg a „Diótörő”-ben, az ifjú trónörökös „A hattyúk tava”-ban), végül a megváltó tisztaságot (a „Próba” Jézusaként).” – Kaán Zsuzsa
Nagynénje, Bartos Irén, az Operaház balerinája vitte először táncolni, tehetsége az Állami Balettintézetben csiszolódott. Végzése után, 1959-ben azonnal a Magyar Állami Operaház tagja lett, először a Diótörőben lépett a közönség elé. Sorra kapta a fontosabbnál fontosabb feladatokat, eltáncolta a balett-repertoár szinte összes vezető szerepét. Kivételes személyiségeket és kivételes emberi tulajdonságokat jelenített meg, így az isteni magasabbrendűséget (George Balanchine Apolló című balettjének címszerepében), a férfias bátorságot és önfeláldozást (a Spartacus címszereplőjeként), az uralkodó határozottságot (mint Crassus a Spartacusban), a kitartást (A fából faragott királyfi címszerepében), a nemes eleganciát (mint Desiré herceg a Csipkerózsikában, Diótörő herceg a Diótörőben, az ifjú trónörökös A hattyúk tavában), vagy a megváltó tisztaságot (A próba Jézusaként).
1963-ban kapta meg magántáncosi kinevezését, s felkészültsége, tehetsége folytán húsz éven át szinte csak főszerepeket táncolt. 1970 és 1975 között a Svéd Királyi Balett, 1975-től öt évig a berlini Deutsche Oper vendégművésze, vezető szólistája volt, nagy sikerű moszkvai, New York-i, londoni, bécsi, müncheni vendégszereplések főződtek nevéhez.
Dózsa Imre 1964-ben balettpedagógusi diplomát is szerzett, s még aktív táncos korában, 1979-ben elfogadta a felkérést az Állami Balett Intézet szakmai igazgatására. Az ország máig egyetlen diplomát adó táncművészképző tanodája az ő irányításával alakult át Magyar Táncművészeti Főiskolává. Az intézménynek 1983 és 1991, illetve 1998 és 2006 között volt főigazgatója, rektora, 1992-1998 között tanszékvezetője. 2005-ben tanszékvezetői megbízást kapott a Semmelweis Egyetem Sport- és Testnevelés-tudományi Karán. 1983-1989 között volt a Magyar Állami Operaház balettmestere, 1983-84-ben balettigazgatója. Külföldre is többször hívták: a chilei Állami Színháznál balettigazgató (1989-92), 1993-ban az Észak-Karolinai Művészeti Egyetemen, a következő évben a Svéd Királyi Balettnél, 1994-95 között az ugyancsak svédországi Cullberg Balettnél vendég balettmester volt.
Dózsa Imre művészetét számos díjjal, címmel, kitüntetéssel ismerték el: 1964-ben Liszt Ferenc-díjat, 1975-ben érdemes művész címet, 1978-ban Kossuth-díjat, 1983-ban kiváló művész címet kapott. 2001-ben lett a Magyar Állami Operaház örökös tagja, két évvel később, 2003-ban mesterművésze. 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 2009-ben a Magyar Táncművészek Szövetsége életműdíját vehette át, pályafutása során betöltötte a Magyar Táncművészek Szövetsége elnöki tisztségét is. A Magyar Táncművészeti Főiskola Szenátusa ez év szeptemberében professzor emeritus címet adományozott Dózsa Imrének.
MTI
Dózsa Imre köszöntése
Magyar Táncművészeti Főiskola
Születésnap. Ünneplésre méltóan szép kerek évforduló. Bár férfiembernél nem szokás eltitkolni az évek számát, Dózsa Imre nyugodtan letagadhatna akár két évtizedet is.
Ám nem csak ezért ünnepeljük ma este Dózsa Imre balettművészt, a Magyar Táncművészeti Főiskola balettmesterét, egyetemi tanárt, akit a főiskola Szenátusának szeptemberi döntése értelmében mától megillett a Professzor Emeritus cím, hanem mert neve elválaszthatatlan a Magyar Táncművészeti Főiskolától. Szinte az Állami Balett Intézet megalakulása óta köze van az intézményhez. Növendék, pedagógushallgató, balettmester, igazgató, főigazgató, majd rektor volt, és közben úgy változtak meg az őt illető titulusok, hogy azok egyúttal az iskola fejlődésének elismerését is jelezték. Ezeket az intézményi változásokat, változtatásokat, legnagyobb részt az ő szakmai igényessége, következetessége hívta életre, és ehhez az ő kitartása és táncművészet iránti alázata jelentette a biztos hátteret.
Hallatlan munkabírását semmi sem tudta kikezdeni, fáradhatatlanul dolgozott, pedig volt idő, amikor egyszerre két-három helyen volt alkalmazásban. Nem láttam, hogy valami, vagy valaki ki tudta volna zökkenteni nyugalmából, pedig nyilván vele is történtek váratlan, vagy számára kedvezőtlen események. Fegyelmezett és udvarias embernek ismeri mindenki, és bár nem lehetett könnyű ilyennek maradnia, mégis bírta energiával és figyelemmel a megvalósítandó célok érdekében.
A jövő táncművészei iránt érzett, több évtizedes, töretlen hittel és energiával végzett munkáját ezen az estén szeretnénk megköszönni, további számtalan születésnapot kívánva, hogy a jövő nemzedéke a gyakorlatban is megismerhesse a Mester munkamódszerét.
Boldog születésnapot, köszönjük, hogy velünk vagy! Isten éltessen, Mester!
Szakály György
a MTF rektora
Forrás:
tancszinhaz.hu
fidelio.hu
regi.terasz.hu
mek.oszk.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:38 :: H.Pulai Éva
