Horváth Nóra : felejt

 

 

 

Gyermeki fejjel gondolkodom,

s haragszom magamra,

bátornak hittem bátortalan

fajtám, köszönés nélkül

hazug voltam.

 

*

Ígéretet tettem,

segítek neki bepakolni az útra,

– elutazott,

magára hagytam -,

s megszegtem fogadalmam.

Gyermeki szemmel látom a holnapot,

egy ideig kérdezi; hol lehetek?

Kezeink elengedik egymást,

az enyém sem nagyobb, mint az övé,

göndör fürtjeit füle mögé tűri,

aztán majd csak elfelejti.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.09.13. @ 18:00 :: Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 87 Írás

"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).