levelein remegteti a láz a napfényt
állva gótikus íveket tart a bükk
levelein remegteti a láz a napfényt
mint egybe forrott két lény
ki nincs is otthon egyebütt
íved feltárul a zárók?
mint szerelem mely karjába omlott
éhez? heves párjának a csonkolt
kér? karokkal égfelé tör?
keskenyül alattunk fukar ösvény
sz?kül az ég sugára fösvény
a fák között friss szell? fárad
mint vadcseresznye magas ágon
vagy térdepl? erdei málna-álom
nyitod csókra vad bíbor-szirmú szádat
István, a helytelen gondolat-tördelés, a központozás hiánya, az ebb?l fakadó szórend „problémák-hibák” széthúzzák a versed, és így csak egy bet?halmaz látszódik, pedig a vers „itt van” , átsejlik a káoszban. Rendet kéne tenni benne.
Központozva visszavárom.
Kedves T?led, amit „bet?halmaznak” látsz – a Te néz?pontodból…. szerintem (is) néz?pont kérdése és nem a központozásé!
István, csak ismételni tudom önmagam:
——– a helytelen gondolat-tördelés, a központozás hiánya, az ebb?l fakadó szórend „problémák-hibák” széthúzzák a versed, és így csak egy bet?halmaz látszódik, pedig a vers „itt van” , átsejlik a káoszban. Rendet kéne tenni benne.
Központozva visszavárom.
szinte mindenütt egybevág a sorvég a mondat végével, kivéve 2-3 helyett:
állva gótikus íveket tart a bükk(minek ide vessz??)
levelein remegteti a láz a napfényt(minek ide pont?)
mint egybe forrott két lény(u.a)
ki nincs is otthon egyebütt(u.a)
íved feltárul //a zárók?
mint szerelem(,) mely karjába omlott
éhez? heves párjának /-/a csonkolt
kér? karokkal égfelé tör?
keskenyül alattunk fukar ösvény
sz?kül az ég sugára(,) fösvény(.)
a fák között friss szell? fárad
mint vadcseresznye magas ágon
vagy térdepl? erdei málna-álom
nyitod csókra vad bíbor-szirmú szádat
a két tercinában is egybeesik a sor és a gondolat vége, nincs áthajlás!
Bocsi de nem értelek..
Köszönöm a fáradozásodat..
üdv
István
