Eljön majd az id?, mikor szemeimnek nem a színét, – nem kell az „a”
Hanem a mélységét nézed. – nem kell az „a”
Akkor lelkedbe temetem azt, ami szívemb?l megmaradt.
Nedveidben fürdetem meg magam: – nem kell a „meg”.
A téged emészt? sav engem tisztára mar.
Meztelen fehérségben vonulok oltárod elé:
Homlokomon töviskoszorú, kezemben vért?l rozsdás szegek:
Mártírja lettem a szerelemnek. – át kell variálni, így rosszul hangzik. A szerelem mártírja vagyok.
————————- Innen lesz nagyon gyerekes, és ezt a jelz?t itt kifejezetten rossz értelemben használom.
A pap sátánista imába kezd,
Te az oltárra fektetsz
– Milyen erotikus, ahogy kitéped szívem
S a vörös lángoknak ajánlod –
Talán még nem tudod, de mindketten belepusztulunk
A mélybe löksz, s én viszlek magammal.
A síron túl is üvölteni fogod nevem.
Ha pokolba taszít a vágy:
Démonként is ?rangyalod leszek
(meg?rzöm a feltépett sebeket)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Faragó Priszcilla
