dr Kocsi Katalin : Tagadás

Tagadom, hogy voltál és tagadom

A léted, már kés? neked hozzám

Ideérned.

Hosszú áldás és rövid, puha béke

Csendje bújtatott el t?led erre

A szigetre.

Már nem kell a jöttöd, s nem kell

A jelenléted. Megtagadlak, bárha

Szeretlek Téged.

Véd?hálót fontál körém, hálót a

Magányból, ez az mit Te sz?ttél –

Gyávaságból.

Magad vagy, magam vagyok. Mag

Másnak. Talán majd egyszer még

Szeretnek úgy, hogy enyhet adó

Fa lehessek, és tüzet adó kályha.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:30 :: dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.