Az es? szemerkél. Ahogy felnézek az égre, megpillantok egy lámpát. Emlékszem erre a lámpára korábbról. Éjszakánként a séta után mindig a betonra szórja az árnyékom. Mint egy röntgen, ? tudja az igazságot. A lámpa most pislákol az es?ben. Egy alagút jut róla eszembe. A hosszú fény út, ahogy a sötétség és a lámpa sárga fénye váltakozik a fejem fölött. Akár a pislogás.
– Jó estét, fiam – szól egy magányos hang mögülem s már el is haladt mellettem.
– Csókolom – köszönök zavartan.
Az öreg szomszéd néni már akkor itt lakott, mikor ide költöztünk, és itt is fogja tölteni a hátralev? életét.
Nem ismerem ?t, soha nem beszéltem vele, de idegenként is tudom, hogy az ? feje felett is ugyan úgy váltakoznának a fények az alagútban.
Az es? zuhog a lámpa kimerült.
Fekete, fehér, fekete, fehér.
Az iskolalépcs? a sakktábla színeiben. Talán mi is figurák vagyunk és, ha jól helyeznek el, talán beérünk a célba.
Nézem a fokokat, s hirtelen meglátok egy balettcip?t. Felnézek s egy barna-göndör hajzuhatag mögül egy angyal néz vissza rám.
Úgy mosolyog, mintha köszönni akarna, de csak tovább halad s követ a szemével. Elt?nt a lépcs?fordulóban. ? az én királyn?m a sakkjátszmában.
Miért ne lehetne csend az alagútban.
Ha tehetném, elt?ntetném az összes autót, ha csak egy másodpercre is. Az alagút bejáratánál ömlik a víz, akár egy vízesés. A fal arany csempéin hajlik a fény. Szemkápráztató jelenség. Egy, kett?, három. Több ezer kocka terpeszkedik az alagút falán s mind egynek a részei.
Ideje mennem. Ahogy a buszmegálló felé veszem az irányt, egy csikorgó hang töri meg az alagút magányos búgásást. Baleset történt. Egy autó figyelmetlenségb?l belehajtott egy kamionba s a sof?r kirepült a szélvéd?n. Sohasem láttam még ehhez fogható visszavonhatatlan valóságot. A busz befut, s leülök. A szememmel messzir?l is követem, ahogy a ment?k megérkeznek, s azt hogyan emelik rá a férfit a hordágyra. Kiértünk az alagútból s a zuhogó es? ráborul a kijáratra. Már nem látok semmit, talán nem is a valóság volt, alig tudok hinni a szemeimnek. Már nem gondolok a balesetre, s ahogy felnézek, meglátok egy ismer?s-idegen arcot az üvegben. A lány az iskolából itt ül el?ttem, s zenét hallgat. Nem tudom levenni a szemem az üveglapról. Ezer és ezer újlenyomat tarkítja, a lány rezzenéstelen arcképe is kirajzolódik az üveglapon. Arra gondolok, hogy talán rajta is sok nyomot hagyott már az élet, mindig olyan melankolikus az arckifejezése. Persze ett?l csak még izgalmasabbnak látom és jobban meg akarom ismerni.
A ruháján még érezni lehet az es? mámorító frissességét.
Feláll, s elindul az ajtó felé, jelez. Felvillan a zöld fény, s hirtelen rám néz, elmosolyodik. Leszállt.
Újra magányosan az ülésbe roskadva gondolkodom. Ezek a monoton utazások.
Az es? már csak szemerkél. Lehet, hogy nem fogok megázni?
– De nagyapa, én nem is tudok sakkozni.
– Majd megtanítlak, nem nehéz hidd el, csak türelem kell hozzá.
– Na, nekem az nincsen.
– Igen jól tudom, de a játék arra is megtanít, hogy oszd be a gondolataid.
– Hát legyen, kezdjük el aztán lesz, ami lesz.
Az elefántcsont figurák katonásan lépkednek, de mindnek megvan a helye. A végén úgyis mind lekerülnek a tábláról. Nem igaz nagyapa?
Nagyon megáztam. Ahogy futottam az es?ben, csak arra gondoltam, hogy mikor fogok végre fedél alá kerülni. Visszagondolva erre, most nagyon örülök, hogy végre a szobában szárítkozom.
A kandallóban pattog a t?z, már szinte melegem van. Az izzadság verejtéket von a homlokomra. Aztán arra gondolok, hogy melyik a jobb. Izzadni a meleg szobában vagy a tavaszi friss es?ben b?rig ázni. Talán közelebb kellene kerülnöm a természethez. Itt lakom, ezen a földön és még nem is láttam semmit. Talán még a házunkból sem láttam mindent. Fel akarom fedezni a világunk minden porcikáját, meg akarom ismerni a helyet ahol élek, mert részese vagyok mindennek, ami körülöttem van, s én is alakíthatok rajta valamit. Jól tudom azt, hogy mindent, amit teszek, vagy nem teszek, azt okkal teszem s lesz eredménye ezen a világon. Nem akarok világmegváltó lenni, csak szeretnék aktív részese lenni az életemnek. Talán politikusnak kellene mennem, ott jobban szeretik az ilyesfajta rizsát.
… aztán felébredtem…
Legutóbbi módosítás: 2011.01.23. @ 17:51 :: Czirják Gergő