ünneptelenül
másoké e fény,
s a csend-lelkem megszálló
idegen öröm,
parányi lángom felett
egyedül őrködöm
leltár
ékszered, ruhád
több, és csillogóbb,
de a tükörben
kerülöd tekintetem
hálaadás
túlfűtött poklodban
már elfelejtesz fázni,
és megköszönni a meleg szobát
Legutóbbi módosítás: 2011.01.01. @ 14:38 :: Horváth Melinda