csontos marta : Arrabona nem felejt

Nyomtatás

Három folyó zihál fülembe,

rejtett szentély a meder.

Kiürült a régi fészek,

nem kívánt vendég vagyok,

jussom hiába követel.

Arrabona lopódzik hozzám,

megn? a múlt homloka,

kirekesztett párbeszéd

térdel a semmi csendjén,

homályba d?l a püspöki palota.    

Talán nem kellett volna várni,

s arcod szobámba bújna.

Befalazott gyermek vagy,

magába nyelt a város

Danubius ölébe butulva.

Muskátli-szagú mélybe léptél,

szavad felnyársalt virág.                   

Nincs közös út, nincs béke,

csak az örökölt stigma.

Férceled magányod panaszát.

Meztelen párkányon ül a Nap,

hallgatag benned az átok.

Exhumált fényed közöny,

már nem ismersz magadra,

árnyakba porlad bátorságod.

Visszhangba tágul a promenád,

emléked belém karol.

Csak léptem zöreje méri

az üres id? ritmusát,

s a lázadó széllel kánont dalol