Amennyiben lenne bátorság bennem, úgy Pápay Arankának ajánlanám:
Az atombőrönd
Nagyon szép és igen boldog idők jártak —, de senki nem vette észre, hogy önmagukat be sem várva —, váltják egymást a pillanatok.
Eszébe nem jutott volna egyetlen embernek sem, hogy a viharhoz nem jár viharlámpa, s a viharlámpához meg olaj, ám arra, hogy az atombőröndnek nyoma veszhet —, végképp nem gondoltak világunk polgárai.
Akkoriban játékos kedvükben éldegéltek az emberek. A leánykák papírruhákat vágtak, az anyukák meg papi ruhákat varrtak. A fiatalok szíve emberibb volt, s nem kemény merevlemez.
Még a legbölcsebbek sem számoltak a ténnyel, hogy a már említett pillanatok mily gyorsan érkeznek el ahhoz, hogy hirtelen távozzanak. A férfiak borozgatással töltötték az időt, amikor már a sebek borogatására kellett volna gondolniuk. A gépkocsikba lendkerekeket építettek, s már megoldottnak látszott a környezetvédelem. Nem volt szmogriadó, s a por(nó)koncentráció is megfelelő értéket mutatott —, a fővárosban (ahol éldegélek).
Az újságok írtak ugyan arról, hogy az okok nem nálunk vannak, hanem bennünk —, de ki figyelt akkor erre?
Az anyag nem vész el, hangzottak elméletek, s voltak, akik egyenesen azt értelmezték ki ebből, hogy az Anya nem vész el… Milyen szép is!
Most azért írok Hozzád, hogy elmondjam azt —, mit úgyis tudsz. Soraimban erőt érzek, különben nem írnék. De milyen igazad is van —, és be kell látnom azt, hogy az embereknek nem erőmre és erőszakosságomra van szükségük, még csak nem is egy újabb diktátor hiányzik nékik —, hanem a Szeretet(em). Én most színes képeimmel házalok Nálad, mivel rossz sejtéseim vannak, de ne kerülgessem.
Teremtett világunk egyik országában, a legrégebbi elnöki hagyomány szerint a leköszönő elnök egy kis jegyzetet készít a jövendő elnöknek. Az üzenetet a leköszönő elnök beteszi az ovális irodában lévő íróasztalfiókba. Eddig, nagyon izgi, de amikor az új elnök kezébe veszi a kis jegyzetet, igencsak megrémül, merthogy azt olvassa: Valaki elvitte az atombőröndöt, és nem tudjuk, hogy ki volt. Valami rettenetes döntést hozott ekkor az elnök. Azonnali hatállyal elrendelte e világ összes polgárának megmotozását.
Jelenleg hiába is házalnék tovább képeimmel, mivel most engem készülnek megmotozni, pedig tudom, hogy Te nálad van az atombőrönd, s hogy el is ástad azt —, ahhoz, hogy én tovább házalhassak megfakult képe(i)mmel.
Köszönöm, hogy nem kezdesz háborúba, de engedj be egy kis fényt hajlékodba, s legyen kéznél viharlámpád —, no meg az olaj is, mert a vihar még nem vonult (f)el.
Budapest 2009 — Nőnapon — 90. írásom.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.02. @ 11:57 :: Bősze Emil Miklós