Elhagytam az árnyékomat,
ott liheg a lépcső alján.
Nem reped el a fékcsöved,
hogyha az a fékcső talján!
Ha rámész a fékolajra,
hogy áll meg az autód? Kajlán?
Látom, hogyha kihajolok
a kiálló balkon balján…
Mint a sáska a vetésre,
úgy jön már a bú és baj rám.
Én eddig is elfutottam,
de hátravan a véghajrám.
Végig értem, látom, végre
a létező sok bajfajtán.
Jobb lesz, ha majd megpihenek,
itthon, vagy tán túl a Lajtán.
Megpihenve, megnyugodva
túl a Lajtán táncot lejtek.
Nyugodt vagyok, hiszen látom,
hogy e hely kiváló rejtek!
Kisimulnak itt a ráncok,
felüdülnek az agysejtek,
minden vágyam megvalósul,
mit remélek, avagy sejtek!
Ha halljátok, lefogadom,
Ti is mindjárt idebújtok!
Olyan, mint egy régi kardnak
egy új hüvely, vagy egy új tok!
Ha beköptök, fejetekre
nem a régi karddal sújtok,
nem várom, hogy égig érjen
a babotok (vagy paszulytok)!
Tudom, nem ezt érdemlitek,
de csak ilyet írtam, sajna.
Remélem, hogy mélyen, titkon
ezt szereti minden csaj, na!
Lelkem messze rugaszkodott,
mint ide Bécs, vagy Ukrajna,
s most itt állok, előttetek,
árván, mint az Isten majma!
Ne haragudjatok! 🙂
Legutóbbi módosítás: 2010.05.07. @ 06:37 :: Zalán György