Seres László : Annyi mindent…

2010.02.23. Seres László Vers 22
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Annyi mindent megéltem a földön

Jött napokkal már nem kell vesződnöm

Jártam fényben, sorvasztó sötétben

Szivárványként Isten köntösében

 

Hozzám törpültek hegyek, havasok

Befogadtak galambok és sasok

Csalóka ábránd ontott rám tömjént

Hordtam bűneim zöldmészkő tömbjét

 

Lázadni bátran gyávák közt mertem

Szabad vagyok, hittem láncraverten

Készen állt a belém ácsolt kínpad

Számbavette hóhér napjaimat

 

Jólenne megpihenni már csendben

Hinni, kit szerettem, nem hagy cserben

Fejet hajt, ha harang kondul értem

S követ majd az úton észrevétlen

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.02.23. @ 14:22 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.