Seres László : Iszapmélység

Lépj túl a kor üszkösödő romján,

akassz szögre gúnyát és rossz modort,

holt kérdés és iszapmélység válasz

 nem ringat a keblén soha fősodort

 

Felkorbácsolt ösztön, hullámtörők,

 úri kéjben sok cifra szenvedély.

Nem kellenek nekünk csillagjósok,

csak szajkózz, ne hallgass, beszélj…beszélj

 

Törj, zúzz, rombolj, így öntenek ércbe

forogj felettünk vihar-szél-kakas,

míg véred is vörösbe kékül

megavasodik rozsdában a vas

 

Hagyj élni még s add vissza hitünket,

verd ékként harangszóba a csendért,

ha már fanfárjaink is hazudnak

s temetjük a meg se születteket.

Legutóbbi módosítás: 2010.02.18. @ 14:46 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.