Kovács György : Zsigerek fohásza

Újra csak egy kikerülhetetlen pillanat

emlékezés

 a Városban felejtett félszeg napra

virrasztásra mécseseknek izg?-mozgó

gyertyaláng tengerén

hol elny?hetetlen vált hitté az ölelés

hol kihallatszott zsigerek fohásza

a roppanásig telt, nekifeszült id?

Legutóbbi módosítás: 2010.01.19. @ 08:00 :: Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/