Gati Katalin : Irak poklában 4. rész

Ã?Å¡jabb helycsere

  

 

 

Nehéz éjszaka után új nap virradt ránk. Fegyveresek ráztak fel álmunkból és betuszkoltak bennünket egy gépkocsiba. Nagy iramban száguldtak velünk. Fogalmunk sem volt róla, hogy megint hová visznek. Kora reggel lévén elviselhet?bb volt az út, mivel még nem volt olyan h?ség. Figyeltem a napot, hogy merr?l kél. Megállapítottam, hogy észak felé tartunk. Tehát visszafelé. Óvatosan tudtára adtam Chennek, aki ugyancsak a helyzetünk felmérésén fáradozott. A nap már delel?re járt, amikor el?ttünk a távolban települések bukkantak el?. Odaérve láttuk, hogy ez csak egy kis település. Déli pihen? lévén utcái szinte néptelenek voltak.

Mi a falu melletti úton haladtunk tovább, majd egy épül?félben lév? egyszintes ház el?tt álltunk meg. Felvezettek minket az els? emeleti szobába, ahová bezártak. Rácsos ablaka nagyobb, mint amilyenhez eddig hozzászoktunk. Deszkákkal beszögelve, üveg eddig még nem volt rajta.

Ami nagyszer? felfedezésnek számított az, hogy volt villany. Boldogan nyomtam meg a kapcsoló gombját. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy az ég?je ki van égve. Vékony szivacs betét szolgált fekv?helyül, ami mégis jobb, mint a földre terített sz?nyeg. Jóles?en nyújtózkodtunk végig rajta. Aztán nyílt az ajtó, és egy helybeli asszony intett nekem, hogy mennyek vele. Nem volt más választásom, így követtem. Szintén építés alatt álló fürd?szobához vezetett egy fegyveres kíséretében. Ott állva hirtelen felelevenedett el?ttem, ahogy Johnt fürödni vitték, majd kivégezték. Hisztérikussá váltam. Hangosan üvöltözve tiltakoztam a fürd?szoba ellen. Elege lett a mögöttem álló fegyveres kísér?nek és belökött az ajtón, amit aztán ránk zárt. A n? kedvesebb volt. Nálam magasabb, húsosabb. Arca telt és barátságos. Leültetett egy székre és a kádban lév? m?anyag vödörbe engedni kezdte a vizet. Abban úszkált egy m?anyag kancsó vízmeregetés céljából. Nem értettem az ezzel való fürdés mechanizmusát. Meztelenül beletérdeltem a kádba. Hozzám jött az asszony és kancsóval locsolgatni kezdte rám a jó meleg vizet. Durva anyaggal dörzsölte le hátamat, végül beszappanozta. Nem volt illata a szappannak. Kocka alakú, háziszappan lehetett. Dübörgött a hátamon mikor bekent vele. Szomjas b?röm élvezte a g?zölg? víz melegét, s annak minden cseppjét. Aztán a hajamra is sor került. Kétszer mosta meg, majd még habosan alaposan átfésülte. Akkor éreztem csak, hogy mekkorát n?tt. Egykor vállig ér? hajam, derékig tapad a testemhez. Nagyon jólesett tisztának lenni. Miután megtörülköztem, hosszú, egyenes szabású sötétszürke ruhát adott rám. Hasonlót, mint az övé. Odaléptem a falon lógó cseppnyi tükörhöz. Kezemmel letöröltem a rárakódott párát. Nyomában napbarnított arc tekintett vissza nagy, zöld szemekkel. Közelebb hajoltam hozzá. Hm… – Ez én vagyok? Fülem mögé helyeztem világosbarna hajtincseimet, hogy jobban szemrevételezhessem rég nem látott ismer?sömet. Ajtó kopogás szakított félbe. Az asszony jelzett a kint várakozó ?rnek, hogy végeztünk. Visszavittek a szobámba, ahol h?lt helyét találtam Chen-nek. Riadtan kiáltoztam.

– Mit csináltatok vele? Hová vittétek? –

Hiába vertem az ajtót, senki sem válaszolt. Aztán mégis, egy hangra lettem figyelmes a szomszéd szobából. Chen hangja volt! ?t is megfürdették, és tiszta ruhát adtak rá. Közben azt is megtudta, hogy szabadon fognak engedni bennünket. Alig hittem a szavainak. Aznap ott töltöttük az éjszakát. Rosszul éreztem magamat egyedül a szobámban. Járkáltam föl-alá. Nem tudtam leülni.

– Talán már holnap szabad leszek! – Kóstolgattam a gondolatát. Aztán fájó érzés kerített hatalmába. Fogolytársaimra gondoltam, akik nem élhették meg mindezt, pedig hányszor álmodtunk és beszéltünk róla! Lefeküdtem. Fal felé fordulva kerestem menedéket gondolataim és a világ el?l.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:35 :: Gati Katalin