Psenyeczki-Nagy Zsolt : Volapük Krónikák III.

Nyomtatás

Ã? Ã?  1. A demokráciában valahogy nem illik a tömegbe lövetni
Ã? Ã?  2. Ha akarna, sem tehetne eleget a kérésnek, lévén, hogy a Hadsereg teljes fegyverzetét, l?szerkészlettel együtt épp a múlt héten adták el egy polgárháborúzó szomszédos országnak

� 

� 

Ã? Ã? Ã?  Végül, de nem utolsó sorban, szólnunk kell Volapükország els?, szabadon választott, demokratikus kormányáról is.

Ã? Ã? Ã?  Mint már említettük, Volapükország els? szabadon választott miniszterelnöke egy egészség-történész, múzeumigazgató lett.

Ã? Ã? Ã?  A választás a volapük nép bölcsességét igazolta, hiszen az ország olyan archaikus állapotokkal érkezett el a huszonegyedik század küszöbére, hogy ezek megértéséhez bizony egy történész felkészültségére volt szükség.

Ã? Ã? Ã?  A negyvenöt évnyi kommunista uralom furcsa módon csak annyit változtatott az ország század eleji állapotán, hogy a népet sanyargató régi uralkodó osztály tagjai elt?ntek, és kicserél?dtek a kommunisták által kiválasztott újakkal.

Ã? Ã? Ã?  A hegyvidéki villák is megmaradtak, csak a lakóik cserél?dtek ki. Az elegáns belvárosi éttermekben pedig, ahol a háború el?tt a régi uralkodó osztály tagjai frakkban, szmokingban, halkéssel és desszertvillával fogyasztották a vacsorájukat, attól kezdve az új uralkodó osztály arra érdemesnek ítélt képvisel?i szürcsölték sötétkék ruhában és sárga cip?ben, nagykanállal a marhapörköltet.

Ã? Ã? Ã?  A volapük történelem furcsa fintora nyomán most újabbÃ? „Hátulsó sor el?re fuss!”Ã? következett.

Ã? Ã? Ã?  Egy történész persze nem bújik ki a b?réb?l attól, hogy miniszterelnök lesz, munkájában kamatoztatja addig szerzett ismereteit. Sajnos a személyzeti munka kutatásában az illet? szakterülete a középkor volt, így ââ?¬â?? más, és jobb ismeret híján – akkori módszereket próbált alkalmazni.Ã? 
Ã? Ã? Ã?  Kulcspozíciókba kizárólag hozzá rokoni szálakkal köt?d? személyek kerülhettek, az alkalmassági kérd?ív els? kérdése pedig az volt:Ã? „Hány f?s a családi bandérium?”

Ã? Ã? Ã?  A sajtó okvetetlenkedése nyomán ezt a kérdést kés?bb pontosították, azután már így hangzott:Ã? „Hányan élnek egy háztartásban?”

Ã? Ã? Ã?  Sajnos a rokonok ââ?¬â?? a teljesen alkalmatlanok is ââ?¬â?? hamar elfogytak, ezután következtek a kollégiumi szobatársak, majd – szükség törvényt bont – a szobatársak kés?bbi szobatársai.

Ã? Ã? Ã?  Ha a jelölt megbízhatósága ily módon igazoltatott, a szakmai ismeretek már csak másodlagos szerepet játszhattak.

Ã? Ã? Ã?  Az akadékoskodó balliberális sajtó képvisel?in kívül senkit sem zavart például, amikor a miniszterelnök sógora, a külügyminiszter hétvégén átrándult szolgálati Mercedesével a szomszédos országba és a hetvenes tábla mellett száznyolcvannal száguldott el. A miniszter ââ?¬â?? miután sebességét bemérték – el?bb a diplomáciai mentességére hivatkozott, majd, amikor ez eredménytelennek bizonyult, hadüzenettel fenyegette meg a vele szemben eljáró rend?r törzs?rmestert. Szegény közeg azóta sem érti, miért nem fizette ki inkább a talán ha ötezer kusekelre rúgó helyszíni bírságot ââ?¬â?? hiszen még kusekelben is elfogadta volna?!

Ã? Ã? Ã?  Ehhez képest üdít? változatosság volt az új kormány pénzügyminisztere, aki a személyi jövedelemadó kulcsait a jövedelem kétszáz, illetve négyszáz százalékában állapította meg ââ?¬â?? utóbb kiderült, hogy szegény közszolga szerencsétlen módon épp akkor hiányzott az általános iskolában, amikor a százalék-számítást vették és a hiányosságot láthatóan azóta sem pótolta. Ez a kétségkívül kínos mal?r természetesen nem befolyásolta az illet? miniszteri alkalmasságát, lévén hogy a miniszterelnök egykori szobatársaként a második legmegbízhatóbb közéleti kategóriába tartozott.

Ã? Ã? Ã?  Az új volapük politikai elit ââ?¬â?? saját múltját is feledend? és feledtetend? ââ?¬â?? legszívesebben kiradírozta volna az elmúlt negyvenöt évet a történelemb?l. Történtek is kísérletek erre, például a történelem tankönyvek átírása útján – de érthet? módon nem jártak megfelel? eredménnyel. A köz jeles szolgái ezért az ?si volapükÃ? „Kint is vagyok,Ã? bent is vagyok”Ã? társasjáték közéleti megfelel?jét játszották.

Ã? Ã? Ã?  Amikor például a volapükországot fehér lováról a második világháborúba vezérl? Ellentengernagy ?f?méltósága kései leszármazottai úgy döntöttek, ideje eleget tenni az új divatnak és újra temetni a nagypapát, valóságos képvisel?- és miniszterhordák gazsuláltak, vagy mondtak beszédet a sírnál, könnyek közt felidézve, mennyire szerették is ?f?méltóságát.

Ã? Ã? Ã?  Némelyiküket az sem zavarta meg a könnyes emlékezésben, hogy a F?méltóságú Ã?Å¡r regnálása idején még meg sem születtek.

Ã? Ã? Ã?  Azt, hogy vannak, akiknek semmi sem szent, a napnál világosabban mutatta meg a liberális- és posztkommunista sajtó jajveszékel? akadékoskodása, amely szerint az új Köztársaság vezetésének nem kellene eszmei közösséget vállalnia a rablóháborúban levitézlett régi vezetéssel. A köz némiképp eltájolódott szolgái erre sietve kijelentették,Ã? „magánemberként” vettek részt a rendezvényen.

Ã? Ã? Ã?  Volapükország kereskedelmi partnerei között kiemelt szerepel bírt a (nagy)testvéri Szovjetunió. A két ország rubelben kereskedett, ami még a kusekelnél is gyengébb valutának számított a világpiacon.

Ã? Ã? Ã?  Árfolyama mégis stabil volt – hála Volapükország teljes energia-függ?ségének és annak a mintegy kétszázezer pénzügyi tanácsadónak, akik CA (Covetszkaja Armija) vállapos egyenruhájukban úgy negyven éve osztogatták tanácsaikat abszolút ideiglenesen a volapük népnek.

Ã? Ã? Ã?  Ezen a méltánytalan helyzeten haladéktalanul változtatni kellett. Az a megoldás, hogy áruban számoljanak el egymással – a volapük ipar máshol egyébként eladhatatlan termékeit gázra, olajra és más nyersanyagokra cserélve -, az új vezetés zseniális pénzügyi tanácsadói számára szóba sem jöhetett.

Ã? Ã? Ã?  Volapükország azonnal áttért a dollár-elszámolásra a Szovjetunióval folytatott kereskedelemben. Az, hogy a kétszázmilliós népesség? országban egyetlen egy olyan bank akadt, aki képes volt nyugat-európai mintára dollárral fizetni, senkit nem zavart, kivéve talán azokat a volapük vállalatokat, akik a zseniális intézkedésnek köszönhet?en legnagyobb, sokszor egyetlen felvev? piacukat vesztették el. A volapük export a huszadára esett vissza, nagyjából annyira, amit élelmes orosz üzletemberek aktatáskában még ki tudtak hozni az országból, az olajat pedig ett?l kezdve világpiaci áron vehette Volapükország, alig negyven százalékkal drágábban, mint annak el?tte.

Ã? Ã? Ã?  A küls? és bels? ellenzék, valamit a sajtó aknamunkája eredményeképpen az új kormány gyakorlatilag alig hat hónapos regnálás után megbukott ââ?¬â?? épp csak nem vette észre.Ã? 
Ã? Ã? Ã?  Amikor az üzemanyag árát a negyven százalékos áremelkedés miatt ââ?¬â?? újabb kínos pénzügyminiszteri melléfogás – a kormány a négyszeresére kívánta emelni, az egész ország egy emberként hördült fel. Fuvarozók és magánemberek alkottak blokádot az ország legfontosabb f?útjain, teljesen megbénítva mind a közlekedést, mind a gazdasági életet.
Ã? Ã? Ã?  A belügyminiszter haladéktalanul átirattal fordult a hadügyminiszterhez, a hadsereg bevetését és a tüntet?k halomra lövetését követelte.Ã? 
Ã? Ã? Ã?  Válaszában a hadügyminiszter, aki a miniszterelnök vejeként a kormány rendíthetetlen sarkkövének számított, udvariasan emlékeztette a magáról kissé megfeledkezett kollégáját, hogy

Ã? Ã? Ã?  1. AÃ? demokráciában valahogy nemÃ? illikÃ? a tömegbe lövetni.

Ã? Ã? Ã?  2. Ha akarna, sem tehetne eleget a kérésnek, lévén, hogy a Hadsereg teljes fegyverzetét,
Ã? Ã?  l?szerkészlettel együtt pont a múlt héten adták el egy éppen polgárháborúzó szomszédos Ã?  Ã?  Ã?  Ã?  Ã?  Ã?  Ã?  Ã?  Ã? országnak.

Ã? Ã? Ã?  Az ügyet végül, vérbeli demokratákhoz ill?en, tárgyalásos úton oldották meg. A miniszterelnök nem jelent meg a tárgyalásokon, a kormányoldalt vezet? ipari miniszterre viszont hogy, hogy nem, de épp akkor tört rá a szapora és ââ?¬Å¾biológiai szükségleteireââ?¬Â hivatkozva úgy kétpercenként vonult ki a mosdóba ââ?¬â?? a rossznyelvek szerint a miniszterelnöki forró drótot m?ködtetve, ültében.

Ã? Ã? Ã?  A volapük diplomácia még azon az ?szön világméret? offenzívába kezdett. A gazdagabb országoknál segélyért, kölcsönért kilincseltek az ország képvisel?i, a szegényebbekt?l pedig megpróbálták behajtani az évtizedek óta felgyülemlett ââ?¬Å¾testvériââ?¬Â tartozásokat.

Ã? Ã? Ã?  Senkinek nem t?nt fel, hogy az Európán végigsöpr? új influenza-járvány nemcsak a szokásos lázat, orrfújást, tüsszögést hozta magával, hanem a volapük elitet jellemz? kocsonyás gerinc genetikai kódját is beépítette az örökít? anyagába.

Ã? Ã? Ã?  Az új vírus különösen virulensnek bizonyult, egyes kutatók szerint nemcsak cseppfert?zéssel és testi kontaktussal, például kézfogás útján terjedt, de integetés és szemkontaktus útján is…

� 

Ã? Ã? Ã?  Epilógus

� 

Ã? Ã? Ã?  P.C. 3656 III. Napfázis, Csillagid? 0262:12:45Ã? aÃ? GHSz (Galaktikus Hírszolgálat) jelenti

� 

Ã? Ã? Ã?  Bizonyos szakadár tudós körök legfrissebb bejelentése szerint a GEK (Galaktikus El?tti Kor) történetével kapcsolatos ismereteink alapvet? újragondolásra szorulnak.

Ezek a kétségkívül lángelméket is a soraikban tudó kutatók több ponton megkérd?jelezik a hivatalos történetírás dogmaként tisztelt egyes alaptételeit.

Ã? Ã? Ã?  Állításaikat arra a tényre alapítják, hogy egyik csoportjuk a híradások szerint sikerrel fejtette meg a GEK idejéb?l ránk maradt, primitív, mágneses hieroglifák egy részének jelentését.

Ã? Ã? Ã?  Képvisel?ik szerint BRAY nem az egész ?si város neve, hanem valójában csak egy körzeté, vagy utcáé és mivel töredékes formában maradt ránk, a pontos neve így hangzik:Ã? BRoadwAY.

Ã? Ã? Ã?  Még ennél is meglep?bb a kutatók azon állítása, hogy a homo sapiens új, eddig ismeretlen alfajára bukkantak az ?si város romjai között. A kövületek elemzése alapján a kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a GEK idején, vagy még azel?tt egy olyan, a neander-völgyihez és a cro-magnonihoz hasonló el?dünk is létezett, amelynek MEGCSONTOSODOTT gerincoszlopa volt.

� 

� 

� 

� 

� 

�