Az élet áradat,
hömpölyg? folyó.
Hullámai felemelnek,
habok szélén táncolsz,
majd a mélység ragad magával,
s fuldokolva merülsz el.
Próbálsz úszni, csapkodva,
leveg? után kapkodva,
kapaszkodókat keresve, …
de az ár magával ragad,
s nem ereszt.
Ha elfáradsz, megérted,
a sodrás célod felé terel.
Az élet szell?.
Lágyan simogató ringatás.
Körülölelve cirógatja hajlataid,
pajkosan bújik kabátod alá.
Felb?szülve elsöpör mindent
mi útjában áll,
nem kíméli hajlékod hajlatait,
porrá zúzott biztonságodból
kiszakított árvává tesz.
Légváraid elhessentve,
elcsendesedve hozzád bújik,
arcodra szeretet rózsát lehel.
Az élet fény.
Lágyan melenget? napsugár,
szeretet,
szerelem,
perzsel? t?z,
mely felégeti a hidakat,
miket a múltban hagytál menedékként.
Kínjaid poklának tisztító tüze
lassan elhamvad,
s parazsa felébreszti bágyadt szíved.
Melegedni térsz.
Az élet parlagon hever? föld.
Gondolatod magvait elhintve,
hiteddel gondozva
kitartásod édenkerteddé sarjad.
Gyomlálnod kell a félelmek hajtásait,
s legszebb fád alatt pihenve
hallgathatod a madarak boldog énekét.
Az élet Te vagy.
Dinamikusan pulzáló lüktetés.
Szüntelenül összehúzódsz és kiterjedsz:
tadam, tadam, tadam, tadam, …
Az élet egy pillanat:
MOST.
……………………………………………………..
e sok szép igazságot zanzásitsd!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Takács Andrea-Babu
