Mer’ az nem is olyan könny?!
Állítólag – persze egyetemi legenda is lehet – valami nagy einsteinista valahol egy egyetemen, sok okos, nagyarcú hallgatónak magyarázván a relativitás elméletét, azt találta mondani:
„No, hisz ezt önök nem érthetik, ezt eddig ketten értették a világon: a másik Einstein volt!”
Pedig olyan egyszer?, tessék csak figyelni egy kicsit!
Négyen indultunk útnak X -be: G. A. úr, H. B. (ifjú autóstitán), J. C. szépséges leány, mindenkori örök szerelmem, no meg jómagam.
Én gyalogszerrel mentem, mert „többnyire csak gyalog jártam. Gyalog bi’on: legf?lebb ha omnibuszon”: így szerettem látni a tájakat, a tájban él?ket, legelész? nyájakat, nyájak lakta tájakat.
H.B. gyorskerek? autón indult X-be, J.C. – imádta a kényelmet, hát – BOEING-re fizetett be.
G.A. úr – ?rhajós lévén – m?holdba szállt, és azon röppent X. felé.
Mármost azt mindenkinek tudnia kell, hogy X – a gyönyör? Ország gyönyör? f?városa – a Lánchíd 0. kilométerkövét?l pontosan huszonhatezer kilométerre terül el.
Mondottam: gyalogszerrel cserkésztem X gyönyör? városa felé: utam pontosan 5200 órán át tartott: hegyvidékeken, tágas legel?kön, hol gyors, hol lassú lépt? folyók mentén mendegéltem, keltem keresztül, és mikor X-be értem kett?száz és tizenhat nappal voltam öregebb, mint amikor útra keltünk mi négyen.
H.B – arátom kanyargó meg egyenes meg fölfele kaptató meg lefele lejt? utakon száguldott, és kett?száznyolvanckilenc órán át vezette gépkocsiját, vagyis tizenkét nap múlva X szép földjére érkezett.
H. B. (kinek ez a neve volt, és nem ceruzának keménység-jelzése) tizenkét nappal lett öregebb, mire X-be ért.
(Nem feledtük, ugye? Én kétszáztizenhat napot öregedtem, és még nem számoltam lábam fáradását, mely biológiailag tovább öregített. Nem úgy a lelkem, mely egyre fiatalabb lett, hisz lelkem oly sok fiatal lánnyal hált egy ágyban szép világunk szép falvaiban, hogy csak na! Kár, hogy csak a lelkem ifjúdott, a testem bezzeg nem! A testemmel egy ágyba lány nem feküdt. Lelkem igen nagyon kedvelték, a testem… Na, hagyjuk!)
J. C. szépleány, ha nem számítom azt az id?t, ami alatt Ferihegyre vitte ki a taxi, huszonhat órát röpült, és mid?n X-be érkezett, egy egész 08333 nappal volt öregebb, mint mikor útnak indult. J.C-én nem hogy egy egész 08333 nap nem látszott, rajta tizenöt év sem fogott, nem fogtak rajta bánatok, miegyebek, örömök, ölelések sem fogtak ki rajta, épp oly gyönyör? maradt, mint egykor, húsz esztend?sen volt.
Így van: én – amúgy is öreg és csúf ember – mire X-be értem, kétszáztizenhat nappal voltam csúfabb és vénebb, Jécén meg sem látszott az az egy nap öregedés.
De csak figyelj Olvasó, Te egészen Nyájas, mert most mondom a nagyot!
G.A. úr – az ?rnek hajósa – jól épített m?holdján egy óra alatt X-be röppent, és vigyorogva várt reánk.
G.A. úron végképp nem látszhatott öregedés: csak egy óra telt-múlt, hogy Csepelr?l nekilódult, és landolt X Lepecs nev? szigetén.
No?
Most már mind értitek, hogyan van az id?nek relativitása?
Hát hogyne értenétek?
És még arról nem is szóltam, hogy a Nap drága, szép fénye, nekivágott ugyanakkor, mikor mi négyen, hogy kedves Budapestünkr?l X-be szálljon, és a másodpercnek egészen kis tört része alatt, hipp és hopp: már ott is volt, szinte mit sem öregedve.
Ezért van, hogy a Fény nem öregszik, és nem hal meg soha sem…
Legutóbbi módosítás: 2009.08.07. @ 10:53 :: Kavyamitra Maróti György
