Kavyamitra Maróti György : Négy röpke dal

Nyomtatás

Csak a mulandóság nem múlandó!

Id?ben jön az id?.

Semmit építget a semmi.

Mit nem teremt a Teremt??

Nem álmélkodik a teremtett,

víz hátán is megél a jég:

hogy lehetne, mi nem lehet??

Nem pirul el fent az ég?

Te voltál az utolsó, s lám

te leszel az els?.

Mit zúg, zúg a h?vös szél?

Hallod Drága? „Kés?!”

És most a sínekre hajtom szegény, meggyötört fejemet.

Milyen jó lesz megpihenni, és nem harcolni többé veled.

Milyen jó lesz elhallgatni a pitypangok énekét,

nem kérdezni, nem felelni és nem félni,

ha dübörög valami felém.

Nehéz téged még mindig szeretni

annyi megalázó éj után.

Annyi legurított feles mögül

nehezen kel föl a napsugár.

Ennyi átvirrasztott éjszakából

nem áll össze a délután.

Nehéz téged még mindig szeretni,

hogy hideg szeled fú’ le rám.