Friss hírem ennyi: Szolnokról haza-
vonatozva heves zivatar
tört a tájra, leh?lt a leveg?
alaposan s nagy zöld legyez?k
suhogtak: az út menti fák
fényes levelei. Buszcsatlakozást
nem vártam, kopott Trabantján
elhozott „Tévés” Gabi; talán
mondanom se kell, jólesett
figyelme, s le kapunknál tett!
Pár nap még, s kezded az iskolát.
(Tanulsz még – külön – angolt, franciát? –
nem is kérdeztem.) Ha véget ér
a tanév, legyen – tudod, kedvemért
egy négyesed! Ha mondják: színjeles,
gyanús – az ember nem tökéletes.
(Ett?l függetlenül törekedni kell
a maximumra, én is ezt teszem.)
Kés?bb, ki tudja, bármennyi szépet
gondoljak neked, mit hoz az élet?!
(Ha döntened kell, mert „reménytelen” ,
mindvégig válaszd az életet!)
Nagylány lettél, már nem segítek
fürödni, de a tengersok vizet
a kádból, ugye nem pancsolod ki?!
(A dacból viszont nehéz kiszokni.)
Költsél verset? Kedvemért, mi másért?
Biztos jobb lesz, mint annyi dilettánsé!
Csak kapjam meg, szívem hogy’ mulat!
Tedd próbára a „Szerkeszt? urat” !
Kopp… elkopott, de tövig ceruzám…
Puszi, kisasszony.
Választ várok ám!
