(mi mást tehetnénk)

 

Figyelj, hiszen te is tudod,
ez a bolygó elég világtalan,
helyét keresve folyton imbolyog –
amit a tudomány állít róla (mi mást
tehetnénk), hisszük, pedig fejünk felett
furcsábbnál furcsább fellegek sereglenek.

Nézd, hiszen te is látod,
a madarak is versenyben röpülnek,
nyugtalan civakodnak félhernyók felett –
s amivel nyugtatnak a hírek (mi mást
tehetnénk), hisszük, pedig nem tudhatjuk,
visszatérnek-e a régi fecskeseregek.

Figyelj, hiszen te is hallod,
félelemben élnek embertömegek,
versenyszellemekbe fullad testvérszeretet –
és amivel csitítják a lelket (mi mást
tehetnénk), hisszük, pedig túl sok házban
kevés az otthon, napról-napra egyre kevesebb.

 

533látogató,2mai

Szerző Kőmüves Klára 605 írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))

6 Komment

  1. Kláró verseit mindig elolvasom. Tudom, hogy lesz benne költői “felvillanás”.
    Ildikó idézetét emelném ki én is.
    Sok műsort, beszélgetést hallgathat az ember arról, hová menekülhetnénk, ha “felforr” a Föld.
    Olvastam magas hegyekről, más bolygókról 🙂 , de egyelőre várunk, és reménykedünk. “mi mást tehetnénk”

  2. Tetszett!
    Magam is sokat töprengtem hasonló dolgokon.
    Hiába a sokmilliárdnyi ember erőfeszítése, hogy a bolygót maga alá gyűrje és kifacsarja, mint egy citromot, mert a teremtőtől csupán egy vakuvillanásnyi időt kaptunk mindnyájan. Pont ennyi egy emberöltő a Föld négy és félmilliárd évével szemben.

Hagyj üzenetet