Azok a csodás diák évek
Oly gyorsan elrepültek
Mikor még a tűz égett bennünk
Minden akadályt legyőztünk
Akkor még mertünk nagyot álmodni
Nem állított le bennünket semmi
Tele voltunk fiatalos erővel
Úgy éreztük ez sosem fogy el
Ma már csak parázs izzik tűz helyett
S már megfakultak az emlékek
Az álmok is kisebbekké váltak
Már nyoma sincs az erős diáknak
Nyomtatás Édesanyám is volt nékem … – kezdte a dalt a tanító néni. Irénke az első padban hangosan felzokogott. A tanító néni elharapta a dal folytatását és megsimogatta a leányka fejét. – No, no… mi a baj, drágám? – nem [… Tovább]
Nyomtatás Megnyertél egy „sosem volt” csatát. Boldogságod egy „nincs ilyen” világ. Reményed egy elfutó mosoly, Sikered egy foszló álompor. Néma sikoly füstölgő szaván Csókolod a hamis éjszakát, Hinné véled a jövendő telet, Ősznek tincse sosem lesz tied. Karcos hangon szólít [… Tovább]
Nyomtatás Gyere, pajtás, itt a nyár, Ránk köszönt a napsugár, Mászóka és libikóka, Nézd, itt egy verébfióka. Száll a hinta felfelé, Vigyázz, jaj, ne fuss elé, Építsünk homokból várat, Vödör, lapát legyen nálad. Kidobósdit ismered. Dobd a labdát, nem mered? [… Tovább]
Nyomtatás A toronyóra éppen elütötte a nyolcat, amikor a mester kilépett a boltajtón. A megszokott, mindennapos mozdulattal tolta fel a redőnyt. Ma is, mint minden hétköznap, jókor reggel nyitott és későn zárt. Arra számított, hogy a reggel munkába igyekvők betérnek [… Tovább]
Nyomtatás Túl sűrűre szőttem, túlbonyolítottam az egészet. Most meg ijesztően itt tornyosul, benne millió kétség és rossz előérzet. Miért is voltam ilyen bizonytalan? A megoldás valahol az összevisszaság mögött van. Na gyere gubanc, most megküzdünk, én hanyag eleganciával érkezem, [… Tovább]
Nyomtatás Gina vagyok egy nagyvárosban élek családommal, férjemmel és két lányommal. A gyerekek a közeli iskolába járnak, és sok barátaik vannak. Én egy nagy kórházban dolgozom, belgyógyászként.. A munkám mindig rutinszerűen végeztem, a célom a helyes diagnózis felállítása, fütyültem a [… Tovább]
Nyomtatás Sötétségben van a világ Sok szív némán sír Jajgat a szegény segítségért kiált Ki az aki segíteni bír? Meddig süllyed az ember a gonoszságban? Miért nem látják a sebzett lelkeket? Pedig segíthetnének oly sokan Sok éhező tehetne asztalra kenyeret [… Tovább]
Nyomtatás Ússzál az élet tengerén Hogy kiköthess az álmod szigetén Fejed felett sokszor csap össze a hullám Imádkozz sokat ha erőd már fogytán Sokan fogják gyengíteni az erőd Ne add fel a cél legyen a szemed előtt Kerüld ki a [… Tovább]
Nyomtatás Van képem magam a ti kedves arcmásaitok közé tolni, szeretettel és tisztelettel Váradi József
Nyomtatás Az első szó születik várandóságból. A vers várja a költőt, ha még vajúdik, talán nem negyven hétig. Mikor megszületik, ezer költőt szaporít és olvasókból csinál izzadós várandós költőket, akik papírnehezék alatt, gyűjtik a sorokat. Ma még több szó születik [… Tovább]
