M. Laurens
A MIKULÁS
– Szép estét kívánok! – Köszönt a közeg a Mikulásnak, az utcasarkon. – Kérem,
szíveskedjék elővenni az okmányait, igazoltatás fennforgása intézkedés végett!
– Miféle okmányaim?
– Személyi igazolványt és a lakcímkártyáját legyen szíves.- mondta nyájasan a közeg.
– Olyan nekem nincs… – Habogta a télapó kerek szemeket vetve az egyenruhásra.
– Ne szórakozzon kérem a hatósággal! – Váltott szigorúbb hangnemre a rend őre.-
Hogy hívják magát? – vette elő a felső zsebéből a jegyzetfüzetét, megnyálazva az olcsó
tintaceruzáját, láthatólag rosszallólag nézve a delikvensre.
– Szóval a neve?
– Mikulás. – hebegte megszeppenten a télapó.
– Szóval akkor, Miklós, ha jól értem!
– Nem kérem, csak így egyszerűen: Mikulás.
– Aham! – hümmögött a járőr. – No és a vezetékneve?
– Olyanom nincs nekem kérem…
– Nincs, nincs! De mindenkinek van másik neve is a keresztneve előtt!
– Hááát … Nem tudom kérem, hogy előtte vagy utána, de szoktak Télapónak is hívni.
– Ne játsszon a hatósággal kérem! Most akkor Télapó Miklós?
– Mondjuk!
– És mit cipel abban a hatalmas zsákban? Csak nem életvitel szerűen él a közterületen?
No nyissa csak ki nekem, hadd lássuk mi van benne! –
A Mikulás készségesen kibontotta a zsákot, hogy a hatóság átvizsgálhassa.
– Nocsak-nocsak! – szaladt fel a közeg szemöldöke. – maga honnan szerezte
ezt a rengetegsok édesipari termének látszó tárgyat? No ne játszadozzon velem Öreg!
Csak nem azt akarja mondani, hogy itt az utcán találta! Hova tört be maga ezekért?
– Én kérem… Én kérem nem loptam ezeket, csak ugye a gyerekeknek…
– Na persze! Éjjel tizenkettőkor a gyerekeknek. No ne etessen maga vén csőlakó!-
azzal bekapcsolta a vállára erősített rádióját és beleszólt érces hangon. – Halló központ?
Itt Kovács huszonhárom József őrmester!
– Mondja Kovács huszonhárom! – szólt vissza egy recsegő hang.
– Jelentem egy meghatározhatatlan korú és nevű egyént kaptam el, aki nagyjából
Harminc-negyvenkilónyi édesipari terméket tulajdonított el ismeretlen helyről,
piros hacukába öltözötten, s valami gyerekekről hablatyol, életvitel szerűen az utcán.-
Némi zúgás és recsegés után, megjött a válasz.
– Nemrég jelentette valaki, hogy egy hasonlóan öltözött hajléktalant látott, amint
bemászott egy Harács utcai ház kéményén, ahol komoly és befolyásos emberek laknak.
Kovács huszonhárom! Azonnal szóllítsa fel háromszor egymásután, mint a magyar igazság,
majd ráadásként, tartóztassa le a hajléktalant, és hozza be az Őrsre. Vége!
December hatodikára kelve, a gyerekek nem találtak semmit az ablakba helyezett
zoknikban és kiscipőkben. Helyette a rádióban kora reggeltől az harsogott, hogy
a hatóság felkér mindenkit, hogy vigyázzon az értékeire, mert élénkvörösbe öltözött
hajléktalanok, zsákkal a hátukon fosztogatnak éjjel, életvitel szerűen a városban…
Budatétény 2018. 12. 03. Mikulásnapja előtt…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: M. Laurens
