Csontos ujjával kaparász a fagy, a test didereg, szeizmográf az agy, a zsibbadalom szinte részegít, a hó a tájra lepedőt terít, az összes élőlény most egy ideg, és minden rostot átjár a hideg, águjjaikat föltartják a fák, az egész világ megadja magát, egy régi kottát lapozgat a szél, és hosszú füttyel messzi útra kél, s míg szétporlasztott hófelhőt kavar, a fölvert csöndön átnyargal a dal, a táj figyel, egy végső tusra vár, és búcsú tapsba kezd a február.Legutóbbi módosítás: 2019.05.30. @ 11:41 :: Adminguru
