Kőszeghy Miklós : Újévi fogadalom

Teljes valómmal és eszemmel,

szívemre helyezett kezemmel,

s bambán réveteg tekintetemmel,

melyet e felemelő pillanat

kedvéért tükör előtt gyakoroltam,

szentül és komolyan

fogadom,

hogy miután ajkamat

elhagyja e fogadalom,

mindent eszerint teszek,

szavaimhoz hű leszek

az új esztendőben!

 

Legyen tanúja ennek

föld, s a magas égbolt,

a reszkető, sápatag félhold,

fiaim, lányaim, egész családom,

kedves asszonypajtásom,

s mindazok, kikkel az éterben

együtt leledzem

internet-ügyileg,

kik ismerik súlyosan komoly

természetem, s annak terhével

együtt engem elfogadnak

pont olyannak,

amilyen vagyok,

s változtatni rajtam nem akarnak,

hanem nagy türelemmel viselnek,

ha olykor olyan is vagyok,

mint egy hisztis gyermek,

ki cumira áhítozik, ám meg nem kapja,

vagy mikor házsártos haragom

átsuhan utcán és falakon,

hogy aztán végképp lecsillapodva

egy tócsa tükörképében

agyonnyomjam.

 

Bevallom tehát mindenkinek,

aki szeret, vagy utál,

hogy a december végeztével,

a Szilveszter után,

– már hogyha erre az emberre rátalálok -,

amikor felkel január első negédes napja,

s a kék égen a felhők kalapja

tán havat, vagy más fehér izét sodor…

Szóval most akkor már tényleg,

minden félrebeszélés nélkül,

nehogy azt gondolja valaki,

hogy elodázni akarom,

vagy csak az időt húzom,

inkább bátran kimondom:

szentül fogadom,

hogy az új évre

az ég világon semmit

meg nem fogadok!

 

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Kőszeghy Miklós
Szerző Kőszeghy Miklós 42 Írás
Férj, 4 gyermek édesapja, evangélikus, hitoktató, gyülekezeti munkatárs versfarigcsáló, írogató most éppen balatonboglári porszem.