Úgy tapad-ragad szívósan a bőrre,
mint mohazöld a vénhedt háztetőre,
nincs érezhető jele a csalárdnak,
kis szájszervével észrevétlen támad,
a furcsa aktust többletként segíti,
hogy nyitott sebét érzésteleníti,
és mint a vak, a bűnös szenvedélyre,
úgy harap rá a rejlő vér helyére,
s a piros ízre nagy időre rákap,
az apró testű, tébolyult vadállat,
s úgy bújik, rejlik, simulón a dőre,
hogy lehetetlen kitérni előle,
és egysejtűjét,vírusát lerakva,
csak tesz-vesz a kis baktériumgazda,
én oktalan, ellene mit tehetnék,
a lárvában sem látom meg a lepkét,
és nem érzem, hogy fölém kerekednek,
hogy minél apróbb, annál összetettebb,
a világ amúgy zsúfolásig jóval,
s nem háborúzhatok egy pillangóval.
Legutóbbi módosítás: 2015.08.08. @ 07:35 :: Böröczki Mihály - Mityka