Sellő, szirén, vagy lóreley
– micsoda egy név-kuplerej!
Döntsük már el, mi a neve,
ha hal és lány fele-fele?
És ha egy hal fent a lelkem,
viszont leányláb ott lenten?
(Énekelni nem fog szegény,
nyugton lesz sok hajóslegény!)
Vagy hosszában fele-fele?
Egy ruhába se fér bele…
És főz, vagy fő a tűzhelyen?
Csillagjegye milyen legyen?
Mit eszik majd? Csirkét? Legyet?
És majd vizet, vagy bort szeret?
És ha majd pecázni fognak,
melyik végén lesz a botnak?
Ha egy pecás méregeti,
melyik fele tetszik neki?
(kukac kell, azt bizton tudja,
de melyik, és hova dugja?!)
Pap esketi, vagy a halőr?
Méret miatt nem lesz malőr?
Szomorú, vagy örömteli,
ha magát a vízbe veti?
És ha…? És ha…? Kérdőjelek.
Választ sajnos nem is lelek.
Míg nem tudom, lány vagy állat,
felkapom a békalábat!
* * * * * * * * * * * * *
Nem szeretem a sellőket,
szálkásak egy kissé…
Ráadásul halszaguk van,
és nem is egy frissé!
…És tátognak, lassan, bután
– legalább van szájuk,
hisz a sellőn úgy egyébként
hiányzik egy pár lyuk…
A sellő, ha menyasszony lesz,
egyenes a pálya,
hisz ruháján ott van rögtön
szép, hosszú uszálya!
Csak aztán az esküvőnél
gondot okoz néhol,
ha a leány „igen” helyett
halkan bugyborékol…
