Bakkné Szentesi Csilla : Bakelit ég

 

Szétporlik egy csillag a bakelit égen,
angyallábnyomokat szikrákkal behint.
Szunnyad még a többi felhők rejtekében,
ványadt hold sarlóján álmos este ring.

Utcák felett félve pillézik az álom,
attól tart a holnap rosszabb lesz, mint ma.
Beton házak fülén takaró a város,
semmit nem lát s nem kell mást hallania.

Beledörren néha egy kapu a csendbe,
távozott éppen vagy érkezett a gond.
Fordulna az idő, ha még lenne rendje,
de már meg se halljuk, a másik mit mond.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 294 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.