Még kereslek…
minden éjjeli vágyban,
a hajnal arcodra simuló
pírjában,
a büszke hegyek ormán átbukó
Nap sugarában…
Még kereslek…
kihunyó csillagok kóborló fényében,
szerelmes szavaim erdejében.
-Távolság, légy átkozott!-
Csak téged kereslek,
pedig rég tudom, bennem élsz,
ebben a fáradt izomköteggel
határolt esendő testben,
hol fáradhatatlanul
küzd érted lelkem…
S minden gondolatom,
éjjelente ájultan hull
megszépült emléked elé…
Legutóbbi módosítás: 2015.01.18. @ 08:00 :: Nagygyörgy Erzsébet
