Szilágyi Erzsébet : zsinórok

 

felkelek s marokra fog a magány,
magamra húzok valami csuhát,
ne lássanak engem, a vakot, a bénát.
mennek ők is némán,
csuhájuk a magány, szemükben közöny,
fülükből kilóg valami zsinór,
talán az Istennel tartanak kapcsolatot;
szeretnék én is valami zsinórt,
valami olyat, mivel anyám megtartott,
szeretnék kötődni, nem lenne emberi?
adj Isten zsinórt és még valakit,
akivel együtt markoljuk azt, mint
régen, ahogy mesélik, az óvodások mentek
az utcán, le ne maradjon valamelyik…

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.10.01. @ 19:20 :: Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 230 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.