Szepesi Zsuzsanna : Vergődő ma

Nyomtatás

Mára nem divat múltat idézni,
nevetnek rajta – nosztalgia;
mégis, ha lelked kutatva kérdi,
érzed, nem szabad porladnia.

Ma már oly nehéz szőni egy álmot,
titkolni kell, ha szíved eped;
és hová hajdan örömmel vágyott,
egyszerre érzed, ott nincs helyed.

Mára nagy erény szabadnak lenni,
család és barát fogalma nincs;
sorsokat össze ha nem köt semmi,
az emberség csak elherdált kincs.

Amíg a szívek égnek üresen,
füstöt okádnak hamis szavak;
szárnyadat szegve vergődhetsz itt lenn,
és láthatsz mindent, akár a vak.