Marthi Anna : Oroszlán délibáb

Zengő, zene

Szirének, tündérek

lánykák, anyák, cédák

közt hiába is

kerestem.

 

Flórák, hajlongó szárú

virágok, nádszálak

emlékeztettek rá,

mit kereshetek.

 

Isten délibábja,

szellemem óceánja,

gyermeki tisztaságom,

féltő növekedésem

beleremegett.

 

Anyám ölén, csend

könnyes képzeletem,

szomorú fájdalmaim

és szerelmem

megszülettek.

 

Állok sziklaként, látom

fűszálaim széllel egyezni,

pitypangernyő könnyedséggel

magam rettenetében

is régóta kerestelek.

 

Oroszlán délibáb,

tükreim tisztuló üvege,

társtalanságok oltárán

mindenben már

társra lelt szellemem.

Elengedő szenvedéseimben

kegyelmes szemed,

mosolyod, mint

hófehér ismeretlen

lengedez.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.10.03. @ 18:42 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak