Böröczki Mihály - Mityka : Nyolcvankilenc

2014.10.20. Böröczki Mihály - Mityka Vers 5
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
1925. október 20.-án született az Édesanyám.
Ma nyolcvankilenc éves.

Nyolvanckilenc év az anyám,

egyedül él a drága,

pont ennyi év lóg derekán,

s az én bajomat fájja.

 

Úgy sarjad, szárad, mint a fű,

nincs különösebb vágya,

csak egy egészen egyszerű,

hogy Isten lekaszálja.

 

Most voltam nála, görcsbe tört

kis testét rám öleltem,

s hol összeér az ég, s a föld,

oda siet, a Lelkem.

 

Édesanyám, kerül a fél,

ijeszti szád imája,

az idő meg csak mendegél,

s te araszolsz utána.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.10.20. @ 06:18 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.