Neogrády Antal : ÉDES HAZÁM

 

Ez a tehén itt Frederika.
Gyötri valami vézna-kórság,
Bokáig áll a trágyalében.
Ez az ország itt Magyarország.

Garázs és fészer vakolatlan,
Hajléknak épült, maradékból.
Keréktelen traktor kormányán
Megtépett kakas kukorékol.

Gazdasszonya leszázalékolt,
Élettársa öreg, fogatlan,
Átordibál a szembeszomszéd,
Mocskos pofájú, faragatlan.

Vállalkozzatok proletárok!

Ez az út névtelen utca,
Csúfos nevén, a Dagonya.
Ide az isten hálni jön csak,
Kalászra nő a babona.

Innen lucerna és gyümölcsös:
Ringló barackfa véges-végig.
Nem is járnak ki permetezni
(ellopják, ahogy beérik).

Ide nem jön már napraforgó,
Eladták szarér-hugyér,
Épül a terminál, a kargo,
Az is csak kolduskenyér.

Vállalkozzatok proletárok!

A műúton túl, az már az erdő.
Szénégetők boksája füstöl,
Arcbőrük fekete a széntől,
Szakálluk is széntől ezüstöl.

Akár a szú, a fából élnek,
Szürke por marad utánuk,
Füstölt kolbász illatú erdő,
És a Kerek-hegy oldalán lyuk.

Ez az úr Szamarastóni,
Két kecskével, három szamárral,
Önjelölt falubolondja
Sub auspiciis tanári diplomával.

Vállalkozzatok proletárok!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Neogrády Antal