(…evokáció Ady: Párisban járt az Ősz című versére)
Hajnalban ismét rám köszönt az Ősz.
Lopva szétszórta szelíd fényeit,
s megsimogatott minden ablakot
falkockák résein.
A Piac utcán jött szembe velem,
kalapot emelt és elballagott.
Vártam, hogy súg néhány bús „rőzse-dalt”,
de ő csak hallgatott.
A templom előtt akár egy folyó,
zümmögött színes emberáradat.
Tolakodtak és furcsán kerülték
haldokló árnyamat.
Mint sok bolond fodor part szélein
ez a Nyár már „meg sem hőkölt belé”,
hogy motoszkál bennem, tán meghalok
még az Ősz elején.
Legutóbbi módosítás: 2014.10.15. @ 18:16 :: Bakkné Szentesi Csilla