Szavadba vágtam,
visszavágtál te is.
Lángot vet a pást,
az asszó örök,
s kontra a riposzt.
Keressük egymás
gyenge pontjait
égő plasztronon.
Úgy fejtelek meg,
– szirmaid kibontva,
mint a vezeklő
összekulcsolt kézzel,
ki nem mondott
szavakból
rózsafüzéren
Isten által a rá rótt
hajnali imát –
ahogy te is engem,
oly ártatlanul…
S ha látom
sisakrostélyod
vasán át
szemed izzó parazsát,
máris elhallgatok,
hogy ne kelljen
haragudni rád.
