Tóth Zita Emese : Off

 

Most elvakít még a tegnapok zaja,

de éjjelenként újra jobban látok,

hogy minden, minden egyszerűen

csak felesleges,

némán kínzó átok.

 

Míg nem keres senki,

és bárkit hiába hívok,

épphogy pislákoló reményként

hevernek szobámban szerteszét,

ragrímekkel teleírt papírok.

 

Elhagytam a hangszálaim is,

újabban nem beszélek,

a valóság csak a vágyak

helyett zajló,

szürke élet.

 

Mert ha a szemembe néznél,

csak megüresedett, kép nélküli,

feketén tátongó pupillákat

látnál,

amit olykor valami

tompa sikoly átjár.

 

De lehajtod a fejed,

és zavarodban a járdát kémleled,

nem törődök senkivel,

zavaromban a járdát kémlelem,

nem törődök senkivel,

pedig törődnék veled.

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.09.06. @ 22:10 :: Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 144 Írás
Életrajz röviden. Ez kötelezően kitöltendő mező.