Pásztor Attila - Atyla : Emlék-húrokon

 

Teste? Mint az érett nőké –

karcsú derék hosszú nyakkal.

Kurta lába állítható:

másfél arasz – szárny-csavarral.

Lelke rezdül négy fém húrtól,

hangja bársony, messze zengő…

Bár, ha szenved – vonók alatt –

recseg, mint a hasadt teknő.

Szólhat bár, mint mászó gyermek,

anyaölbe, aki vágyna,

s szólhat úgy, ha Jacqueline du Près

élő varázslattal játszva

átírja Bach szonátáit,

Elgar, Dvorák versenyművét!

Aki hallja, felejthet-e

komoly, sejtig ható zenét?

 

Három hónap – volt kezemben,

támasztotta bal vállamat.

Önbizalmam, hajh, megrogyott

a tanári kőszív alatt.

Magas mérce – koravénség?:

Jenő bácsi megabriktolt.

S Casals helyett népdal és tánc

mások jó kezére bízott.

 

Harminchat ritka év telt el,

újra csellót ölelhettem,

és azt, aki játszott rajtam –

biz’a feleségül vettem!

Mezítlen volt olykor-olykor,

gordonkához combja tárult…

Tágas szobánk zengve zengett

és a lelkem nyitva ámult,

míg a kottafejek hada

Corellit vagy Bachot hívott,

a rés mögött – fazonra nyírt,

vulcanusok heve izzott

hosszúra nyúlt nyárestéken –

egy szál mécs volt a kandallónk –,

s vályogfal közt az áhítat

emelte a kottatartót.

 

Elváltunk – mint tévútjaink.

Karmikus súly volt e teher…

Pár filmkockát ím, így őriz

oldalbordám s a Grál-kehely.

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985