Marthi Anna : A semmi ágán

Nyomtatás

Mosogatás közben

fogalmaztam – vajon

az őszinteség rejtélyesebb,

vagy a rejtélyes őszintébb –

szemszögforgatás szerinti

szívnek kedves érzéseim.

Boldoggá tettél, mikor ez

olyan szakítás féle, pedig

állandó hőfokon tart

a szerelem itt. Csak éppen

vagyok-e bárki, mert valaki

alig, romjaim falak közt, falaim

romja közén csetepatéktól jó-e

erőre kapni: nyugodalmassá

kutatja elmém a kínt. Még

szeretsz-e, mit számít ha

nem, ha sosem tetted is,

azt tudom, mi bennem

jelzők nélkül, hibáddal

együtt férfivá nagyít, el

nem kopik csak úgy, mert

barátság alapra kértem a

habot, ha csokifagyi az élet.

Próbálná összetörni bárki

ezt a képet rólad, kinevetem,

hogy jön ő ahhoz, hogy

valóságba ráncigálja azt, mit

rettentő élet árán, fantáziával;

isten is úgy teremt, hogy

mellünkre ver, én majom.

Harmóniáért feladni nem tudom;

senyvedek, ezt bizonygatva

is megköszönöm bajom.